Sorcsere történt az élmezőnyben

Húsz év után először fordul elő, hogy az előző Európa-bajnokság legjobb négy csapata közül egy sem szerepel az aktuális torna elődöntősei között. Négy évvel ezelőtt Görögország a kontinens csúcsára ért, az idén a lehető legkorábban, a második csoportmeccse után búcsúzott a tornától. A házigazda portugálok akkor ezüstérmet szereztek, most a negyeddöntőben Németország még eltiltott szövetségi kapitánya nélkül is könnyedén megállította őket. A 2004-ben Tomás Rosickyval és Pavel Nedveddel szárnyaló csehek szintén nincsenek már versenyben, miután a csoportból való továbbjutásról döntő meccsen kétgólos előnyt elpocsékolva 3–2-re veszítettek a törökökkel szemben. S végül: nincs ott Hollandia, amelyről első három mérkőzése alapján sokan úgy gondolták, nemhogy a négy évvel ezelőtti, de az 1988as Eb-győztes csapattal is kiállja az összehasonlítást, aztán az oroszok elleni negyeddöntőben mégis alulmaradt.

Az élmezőny tehát teljesen kicserélődött, a legjobb négy közé jutott együttesek – Németország, Törökország, Oroszország és Spanyolország – közül 2004ben három már a csoportkörben kiesett, a török pedig nem is jutott ki a kontinensviadalra. A „sorcserére” az Európa-bajnokságok történetében legutóbb 1984 és 1988 között találni példát: előbbi tornán Franciaország, Spanyolország, Portugália és Dánia, utóbbin Hollandia, a Szovjetunió, az NSZK és Olaszország szerepelt a viadal végső szakaszában. (Érdekesség, hogy a világbajnokságokat vizsgálva a hatvanas években fordult elő legutóbb a jelenség: 1962-ben Brazília, Csehszlovákia, Chile és Jugoszlávia volt a sorrend, 1966ban Anglia, NSZK, Portugália, Szovjetunió.)

Ha a 2006-os világbajnoksághoz képest figyeljük a változásokat, rögzíthetjük, hogy a legjobb négyből csak Németország maradt „magnak”, ami statisztikai szempontból azért furcsa, mert 1972 óta most történt meg először, hogy az előző világbajnokság bronzérmese egyáltalán kiharcolta a részvétel jogát a következő Eb-re.

A futballelit tagjainak cserélődése mindenképpen figyelemre méltó jelenség, már csak azért is, mert a hagyományos nagyhatalmak jó része – Olaszország, Franciaország, Hollandia és nem utolsósorban Anglia – kellemetlen fricskát kapott az olyan lenézett „kicsiktől”, mint Törökország vagy Oroszország. A spanyolok helyzete azért különleges, mert bár az 1964-es Eb-aranyuk óta gyakorlatilag semmit sem nyertek, joggal vagy jogtalanul, mindvégig Európa urai között tartották magukat számon, így az előretörésük a saját mércéjük szerint nem más, mint papírforma. A „régi” (vagy csak ideig-óráig háttérbe szoruló…) rend híveinek ítélkezése egyébként ott bicsaklott meg a legszembetűnőbben, amikor az olaszokat, franciákat, hollandokat és románokat felvonultató kvartettet elnevezték halálcsoportnak. Mint tudjuk, ez az egyetlen négyes, amelyből nem jutott csapat az elődöntőbe…