A múlt heti két, románok elle ni meccsnél nagyságrendekkel nehezebb, ezért sokkal hasznosabb találkozón van túl Kemény Dénes legénysége. A Világliga friss ezüstérmese, az Egyesült Államok válogatottja a rá jellemző módon meglehetősen szívósan, utolsó erejéig küzdött, ezért a mieinknek is bele kellett adniuk apait-anyait. Főleg emberhátrányban volt szükség nagyobb odafigyelésre, hiszen az ellenfél támadásainál a szorosan védekező magyar játékosokat meglepően sokszor küldte ki a két játékvezető – az összeszedett védekezés azonban ellensúlyozta az ítéleteket. A szövetségi kapitány minden bizonnyal örömmel konstatálta, hogy az első két negyedben szerepet kapó Nagy Viktor elsőrangú teljesítménnyel jelezte, lehet rá számítani. Védéseit részben az összhangnak is köszönhette, sok esetben kényszerítette bele a védelem kockázatos lövésbe, passzba az amerikai játékosokat.
A második negyed feléig, 4–1-ig úgy tűnt, nem lehet gond, a későbbiekben azonban támadásban igencsak leblokkolt a társaság (Moosley kapus is „ludas” volt benne…), így szép lassan közelebb, egyre közelebb férkőzött a rivális. Az utolsó negyedben egyenlítenie is sikerült, sőt az előnyért járatta a labdát, s a magyar válogatottnak bizony magasabb fokozatba kellett kapcsolnia.
A vereség, a döntetlen réme talán feltüzelte az elmúlt hetekben, napokban embertelen fizikai munkát végző játékosokat, Kiss Gergely és Benedek Tibor szépségdíjas góljával gyorsan elhúzott az együttes 7–5-re, s végül megnyerte a találkozót. Jól látszott, vannak, persze hogy vannak még rejtett tartalékok, Hosnyánszky Norbert jó teljesítménye például biztosan elgondolkodtatja a mestert is, akit péntektől vasárnapig a szombathelyi INGkupán győzhetnek még meg a játékosok, hogy helyük van a jövő héten kezdődő Európabajnoki és az olimpiai csapatban.