MEGMONDOM A MAGAMÉT...

Balzsay Károly 2004 óta él Németországban, és az Universum Box-Promotion kötelékén belül testközelből tapasztalhatja, milyen arrafelé külföldinek lenni, többek között németekkel és a Németországban nagy számban élő törökökkel együtt dolgozni. Vajon mekkora az esélye annak, hogy a szerdai német–török elődöntő – a végeredménytől függetlenül – utcai öszszecsapásokba torkollik?Balzsay Károly 2004 óta él Németországban, és az Universum Box-Promotion kötelékén belül testközelből tapasztalhatja, milyen arrafelé külföldinek lenni, többek között németekkel és a Németországban nagy számban élő törökökkel együtt dolgozni. Vajon mekkora az esélye annak, hogy a szerdai német–török elődöntő – a végeredménytől függetlenül – utcai öszszecsapásokba torkollik?

A németek és a törökök nem kedvelik egymást, és főleg a sportban éleződnek ki közöttük az ellentétek. Teljesen más kultúrák és habitusok találkoznak, s ilyenkor a belső viszályok is, hogy úgy mondjam, karakteresebbek. Nekem most nagyon úgy tűnik, hogy a németek megijedtek a vereség lehetőségétől. Szó szerint vagy csak képletesen, de égni fog Németország, ha nem jut be a döntőbe. Ha a törökök kapnak ki, szerintem nem lesz balhé. Alapvetően mindenki elkönyvelte, hogy a német a jobbik csapat, és ha nyer, az nem olyan vészes. Örömtüzek akkor aligha gyúlnak, meg aztán ha jól veszem ki a törökök szavaiból, nekik már a bronz is óriási eredmény. Csak hát hajtja őket a vérük. De ahogyan a helyiek befogadókedve és az idegenek beilleszkedési lehetősége is városfüggő, úgy az összetűzések esélye sem mindenütt ugyanakkora. Például ha bemegyek tíz boltba, hétben nagyon rendesek velem, háromban viszont érzem, hogy külföldinek számítok. Ott azt sugallják, ők vannak itthon, ők a főnökök.