Davigyenko büntetésben

A Becker név Wimbledon egyik védjegye. Ezzel a vezetéknévvel egy német teniszező háromszor is felmehetett a királyi páholyba a verseny győztesének járó salátástálért még a nyolcvanas években. Az első döntőjét 1985-ben játszotta, s nyerte meg a dél-afrikai Kevin Curren ellen, az utolsót – amelyben alulmaradt – az amerikai legendával, Pete Samprasszel pontosan egy évtized múlva.

Boris Becker – mert róla van szó – nem kezdte újra. Honfitársa és névrokona, Benjamin Becker került az érdeklődés fókuszába a brit tenisz szentélyében. Benjamin Becker meg sem közelíti híres elődje eredményeit – csupán 116. a világranglistán, sosem állt előkelőbb helyen a 38.-nál –, a játékát sem, bár egy-két hatalmas szervája a „nemzet bombázója” címet az 1974-ben világbajnokságot nyerő futballválogatott középcsatárával, Gerd Müllerrel társbérletben birtokló Bumm-Bumm Beckerére emlékeztetett. Benjamin nem ütött annyi ászt, mint amennyit Boris szokott, csupán tízet, ám első adogatásai után 86 százalékban nyerte meg a pontokat, s a másodikok után is megtette ugyanezt 60 százalékban. Pedig a kettes pálya túlsó térfelén a világranglista negyedik helyezettje, az orosz Nyikolaj Davigyenko állt.

A volgográdi teniszező minden szettben elvesztette az adogatását legalább egyszer, s ez elég is volt ahhoz, hogy elmenjen a meccs 6:4, 6:4, 6:4re. A győzelem után Beckert általában nem a mérkőzésről kérdezték, hanem a nagy elődhöz fűződő kapcsolatáról. Ezt viszonylag könnyen megbeszélték a sajtószobában, mert a Fort Lauderdale-ben élő német teniszező annyit mondott, tudja, hogy Borisnak Wimbledon számított igazán, azt is tudja, hogy itt van, de nem találkoztak, mint ahogy nem került rá sor a Key Biscayne-i torna idején sem – pedig állítólag előzetesen „letutizták”.

Nyikolaj Davigyenko sokkal több kérdést kapott a zsurnalisztáktól, bár azok többsége nem a meccsre vonatkozott – arról annyit mondott, hogy tragikusan fogadta a szervákat, és nem játszott olyan gyorsan, ahogy füvön illik –, hanem arra, hogyan is áll az ellene folytatott nyomozás, ami az állítólagos fogadások és gyanúsan elvesztett lengyelországi meccsek ügyében folyik. Szegény orosz erre sem tudott nagyon mit mondani, csak anynyit, hogy ügyvédje szerint júliusban várható döntés. A végén már a brit média képviselői is érezték, hogy kezd kínossá válni a meccset követő sajtótájékoztató, és végül arra is rákérdeztek, Davigyenko szerint ki nyeri meg a tornát, az orosz pedig igyekezett jó fej lenni, s azt mondta: Andy Murray. Ő történetesen brit.

Nos, a skót felföldön, Dumblane-ben élő 21 éves, 12. helyen kiemelt Murray mintha igazolni akarná Davigyenko várakozását, három szettben megverte a szebb időket is megélt francia Fabrice Santorót, csakúgy, mint a spanyol Rafael Nadal a német Andreas Becket, az amerikai Andy Roddick pedig az argentin Eduardo Schwankot. A hölgyeknél a címvédő amerikai Venus Williams szoros első szettet követően simán legyőzte az elefántfóka mozgására emlékeztetően „cikázó”, hazai pályán teniszező Naomi Cavadayt. Az orosz szépségideál, Marija Sarapova kezében már az első játszmában sem dadogott az ütő, könnyedén lépett túl a francia Stephanie Foretzen.

Szávay Ágnes kedden nem lépett pályára, viszont a szünnapján eldőlt, hogy ki lesz az ellenfele szerdán, a női egyes második fordulójában: a hétfőn biztos győzelemmel bemutatkozó, 15. helyen kiemelt Vasas-játékosnak Monica Niculescuval kell megküzdenie, miután a 20 éves román lány igazi női meccsen 1:6, 6:3, 6:4re verte meg a szlovák Magdalena Rybarikovát. Szávay Ágnes az MTI helyszínen tartózkodó tudósítójának elmondta, hogy nem tart a világranglista 87. helyén álló ellenfelétől, mert eddigi két találkozásuk után mindig győztesen jöhetett le a pályáról. Niculescu úgy nyilatkozott, semmi vesztenivalója nem lesz, így nyugodtan játszhat.

Arról tán Romániában is hallottak már, hogy három a magyar igazság...