Az egyszerűség diadala

Az erőnlétrőlAz erőnlétről

A rendkívül gyenge Eb-rajtot követően számos kritika érte az orosz gárdát, mondván, fizikailag látványos lemaradásban volt első (és következő) ellenfeléhez, a spanyolhoz képest. A folytatás azonban fokozatosan elhallgattatta az elégedetlenkedőket: a fejlődésre jellemző, hogy az orosz–holland negyeddöntő (3–1) utolsó perceiben a nyerésre álló csapat tagjai még hatalmas sprinteket vágtak ki, a narancsmezesek közül viszont néhányan (köztük Wesley Sneijder) már egyszerűen nem bírták a futást, levegő után kapkodva pihegtek.

Hiddink: „Amikor a torna elején a gárda erőnléti állapotára panaszkodtam, elsősorban a frissesség, a lendületesség hiányára gondoltam. A játékosok hosszú távú állóképessége már akkor tökéletes volt, és azóta sikerült orvosolni az egyéb problémákat is. Ezt mindennél jobban bizonyítja, hogy futballistáimnak a svédek elleni csoportmeccs után két nap alatt sikerült regenerálódniuk a hollandok elleni negyeddöntőre.”

A hozzáállásról

Munka, munka, munka. Az elcsépelt jelmondat az orosz válogatottnál valós értelmet nyert, Guus Hiddinké az Eb-mezőny talán legfegyelmezettebb, legösszeszedettebb együttese. A játékosokról lerí, hogy tisztelik edzőjüket, zokszó nélkül követik utasításait, elhiszik tévedhetetlenségét. A keretet nem világsztárok alkotják, és ennek megfelelően a csapategységet sokszor aláásó sztárallűrök sem jellemzik a gárdát, a játékosok őszintén dolgoznak, és valóban csak a feladatukkal törődnek.

Hiddink: „Játékosaim képességeivel tisztában voltam, a teljesítményük tehát nem lepett meg. Az viszont annál inkább, hogy ilyen rövid idő alatt elsajátították a nagy tornák szabályait, alapelveit. Ne felejtsük, hogy az orosz válogatott tagjai – például a spanyolokkal ellentétben – nem a Bajnokok Ligájában pallérozódtak, hanem legfeljebb az UEFA-kupában, így kevesebb a nemzetközi tapasztalatuk. Éppen ezért tartom hatalmas eredménynek, hogy ilyen éretten és nyitottan megtanulták az Eb külön törvényeit, és lelkiismeretes munkával felnőttek a feladathoz.”

A válogatásról

A modern futballban szinte egyedülálló jelenség, amit az orosz csapatnál megfigyelhetünk: a huszonhárom tagú keretből huszonkét futballista hazája bajnokságában játszik (az egyetlen kivétel a Nürnberget éppen elhagyni akaró Ivan Szajenko). Nehéz választ találni arra, hogy miért nem sikerült a mai orosz labdarúgás tehetségeinek átlépniük a nagy európai bajnokságok küszöbét. A lehetséges magyarázatok között említhetjük a játékkultúra különbözőségéből adódó problémákat, az Európai Unión kívüliségből fakadó gyakorlati nehézségeket (lásd: létszámkorlát), valamint a külföldiektől hemzsegő orosz bajnokság színvonalának emelkedését.

Hiddink: „Hihetetlen teljesítménynek tartom az elődöntőbe jutást, főleg a válogatási lehetőségeim ismeretében. Gondoljanak bele: Szajenkót leszámítva külföldön nehéz találni kiemelkedően játszó orosz futballistát, maradt tehát a hazai bajnokság. Ott körülbelül háromszáz játékos szerepel, közülük talán hatvan százalék orosz, ám ők sem mind számítanak rendszeres kezdőembernek. A kínálat tehát igen behatárolt, az eredmények azonban jelzik a minőséget.”

Arsavinról

Andrej Arsavin két mérkőzésen lépett pályára az Európa-bajnokságon, és kétszer választották a meccs emberének… A spanyolok és a görögök elleni csoporttalálkozót korábbi eltiltása miatt kénytelen volt kihagyni, a svédek és a hollandok ellen azonban egyaránt góllal és gólpasszal segítette csapatát. A Zenit 27 éves támadóját sokan a torna meglepetésemberének tartják, és szinte biztosra vehető, hogy az UEFA-kupa-győztes gárdát hamarosan otthagyja valamelyik európai nagy klub kedvéért. Ellentmondásos személyisége dacára az oroszok benne látják a siker zálogát.

Hiddink: „Ha kétségeim lettek volna tehetségével kapcsolatban, nem vállalom a kockázatot, hogy kétmeccses eltiltása ellenére behívom a csapatba. Különleges képességeit ma már senki sem vitathatja, és a dicsérethez hadd tegyem hozzá a személyes tapasztalatomat: öröm vele együtt dolgozni, mert fogékony a tanácsokra, nyitott a kihívásokra. Ami a jövőjét illeti, bár a Zenit és az orosz futball érdekei nem ezt diktálják, a játékos szempontjából jó lenne, ha valamelyik nagy európai bajnokságban is kipróbálná magát.”

A spanyolokról

4–1. Ennyire kapott ki az orosz válogatott Spanyolországtól június 10-én, a D-csoport első játéknapján. Ha a szbornaja szempontjából kínos eredményből indulunk ki, az elődöntőben megismétlődő orosz–spanyol ütközetből csakis Luis Aragonés együttese kerülhet ki győztesen. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Ahogy egy spanyol újságíró fogalmazott Bázelben: ugyanazt a csapatot kétszer legyőzni az egyik legnagyobb kihívás. Ráadásul az oroszok már számíthatnak az első találkozón még eltiltott Arsavin játékára is.

Hiddink: „Az olaszoknak jobban örültem volna, mert statikusabb, zártabban védekező csapat, amely ellen – úgy hiszem – könnyebben megtaláltuk volna az ellenszert. A spanyolok játéka sokkal inkább hasonlít a miénkhez, és ezért veszélyesebbek. Elsősorban a támadásokra építenek, a lendületes, gyors futballt részesítik előnyben.”