Angyalarcú hóhér

Szupercsere – két éve ez Semih Sentürk beceneve, csak erről Európa „műveltebb” fele mit sem tudott az Európa-bajnokság előtt. Igaz, egy négyszeres török válogatott támadótól nem is feltétlenül kell vigyázzállásba vagy hanyatt vágnia magát az embernek. Csakhogy közben olyan időszak köszöntött ránk (Fatih Terim csapata elődöntős, ő maga már nyolcszoros válogatott), amelyben nem csak az isztambuli bazárban érdekes a svájciaknak és a horvátoknak is a cserepadról beszállva gólt lövő 25 esztendős futballista személye. Az Aranyszarv-öböl partján egyébként Kicsi Semihként is becézgetik (Besiktas-rajongót nem szondáztunk…), ami a klubhűségre vezethető vissza: Sentürk a Fenerbahce nevelése, s némi kölcsönadási időszakot leszámítva évei kétharmadát a sárga-kékek közt élte le.

Álmodozó tekintetű – ez az első benyomásunk testközelből. Szavaiban viszont nagyon is józan. Meggyőződésünk: a mindig és mindenhol összeesküvést orrontó törökökben ez a kettősség a legfélelmetesebb – a paranoia mellett talán ebből a „szabályozott” kiszámíthatatlanságból kölcsönzik a „mennyei” erőt.

„Elszántak vagyunk – mondja egy dervis nyugalmával. – Az

Eb-döntőért harcolhatunk s nemzetünkért, Törökországért. Sohasem elégszünk meg az elért sikerrel. A törökökre ez nem jellemző.”

Dagadnak a keblek, nemcsak Semihé, a török forgatócsoportok tagjaié is.

„Szeretnék mindig a kezdőcsapat tagja lenni, hiszen így több idő van bizonyítani, gólt szerezni, de nem lázongok. Úgy tűnik, jobb, ha csereként lépek pályára. Fatih Terim dönt, én engedelmeskedem. Fatih Terim olyan nekünk, mint az apánk. Hisz bennünk, biztat, beszél hozzánk – a legjobb edző, akivel valaha dolgozhattam. Nagy taktikus és kivételes motivátor: ha ő a mestered, olyan önbizalommal lépsz pályára, hogy úgy érzed, mindenre képes vagy.”

Tekintettel a törököket sújtó eltiltásokra (ha bejutnak a fináléba, az elődöntőből Tuncay Sanlit, Arda Turant és Emre Asikot „kipontozó” Rosetti játékvezetővel újra összefutnak…) és sérülésekre, a Nihattal és Ardával társbérletben legeredményesebb török minden bizonnyal – hosszú idő után – végig a pályán lesz.

„Az eddigi mérkőzéseinknek kivétel nélkül riválisaink voltak az esélyesei, és ez most sincs másként: Németország a favorit. Viszont csupán Portugáliának sikerült a valóságban is érvényre juttatnia papíron meglévő fölényét – a többieket legyőztük. Hiszünk magunkban, abban, hogy Németországot is képesek vagyunk megállítani. Én már túl vagyok egy újjászületésen, nem tartok senkitől és semmitől. Amikor a horvátok a hosszabbítás utolsó percében gólt szereztek, megsemmisülten rogytam össze. Aztán kinéztem Fatih Terimre, aki mutatta: előre, jöjjenek az ívelések. Ettől magamhoz tértem, és néhány másodperccel később, minden erőmet összeszedve sikerült a jobb felső sarokba lőnöm a lecsorgó labdát. Allah akarta így. Újjászülettem. Miért félnék? A németek elleni mérkőzés hetvenmillió töröknek egyformán fontos, azt akarjuk, hogy legyen bármi is a mérkőzés végeredménye, büszkék legyenek ránk, és arra, hogy törökök. Még valami: szeretném, ha a török és a német szurkolók szerte a világon összeölelkezve, barátokként néznék végig a mérkőzést. A béke mindennél fontosabb…”

Ezt már szinte angyalarccal mondja.

Michael Ballackra nyilván nem így fog nézni…