Mexikó emléke kísért

Talán úgy tesz majd, mint Lukas Podolski a lengyelek elleni meccsen.

A német válogatott ifjú, lengyel származású csatára gólt lőtt, mindjárt kettőt Artur Boruc kapujába, ám szó sem volt indiántáncról, földöntúli boldogságról. Lukas Podolski nagyon is jól tudta, s egy pillanatra sem feledte, honnan jött.

Alighanem így lesz ezzel Nagy Gábor is, ha az előttünk álló évadban játszik majd a Haladás ellen.

A 22 esztendős szombathelyi ifjú nyolcéves kora óta a Halihoz tartozik, mindig ebben a klubban játszott, és gyerekként ott ugrált a lelátón a Rohonci úti pályán. Az idén tagja lehetett az NB II Nyugati csoportjában bajnoki címet szerző gárdának is, így elmondhatja magáról, hogy kedvenc csapatát hozzásegítette a várva várt feljutáshoz. Ám az élet már csak olyan, hogy az embert hajtja a kalandvágy: Nagy Gábor elfogadta az MTK ajánlatát, így egy hete már fővárosi lakosnak mondhatja magát, és azóta rendszeresen a Hungária körúton készül a bajnokságra, no meg a Bajnokok Ligája selejtezőjére.

Az NB I egyik legjobb futballistája lehet

„Már tavaly nyáron is szó volt arról, hogy az MTK-ba igazolok, de akkor úgy voltam vele, ott kell lennem az NB I-be kerülő Haladásban, mert én egy esztendeje már biztos voltam benne, hogy feljutunk – mondta Nagy Gábor. – Büszke vagyok arra, hogy a Halihoz tartoztam, ám most úgy éreztem, váltanom kell. Nagy lehetőség a bajnokcsapatban játszani, és megmutatni magam a nemzetközi porondon. Azt sem tagadom, vonzó volt számomra, hogy csupa-csupa korombeli srác közé kerülhetek a Hungária körúton, és rendkívül szimpatikus nekem az a klubmodell, amit az MTK-nál kialakítottak. Megannyi saját nevelésű játékos, akik remek közösséget alkotnak. Ezt egyébként magam is megtapasztalhattam, úgy fogadtak, mint régi havert, igaz, Bori Gáborral és Zsidai Lászlóval annak idején együtt futballoztam Szombathelyen. Nem lesz könnyű bekerülni a kezdőcsapatba, de azért szerződtem ide, hogy bizonyítsak, s persze azért is, hogy válogatott lehessek. Számomra a futball a legfontosabb, ennek rendelem alá a hétköznapjaimat s az egész életemet.”

Nagy Gáborról azt mondják, kivételes tehetség.

S ami legalább ennyire fontos: rendes gyerek.

Ezt nem elég hangsúlyozni manapság, hiszen egy, a fővárosba kerülő vidéki ifjú számára rengeteg új élmény és csábítás vár Budapesten. Könnyen elkallódhat az ember az új és idegen közegben. Nagy Gábor az Astoria közelében, az MTK úgynevezett „saját házában” kapott kétszobás lakást, ott, ahol jó néhány csapattársa is él. Egyelőre egyedül van, ám barátnője, Szandra, akivel három éve vannak

együtt, követheti őt. A fiatalember két évet már elvégzett az egyik szombathelyi főiskola rekreációs szakán, ám nagy valószínűséggel halaszt – a futball miatt.

Azt mondja, mindenképpen szeretné folytatni azt az utat, amelyet az édesapja is bejárt annak idején.

Egy évig kellett jól játszani a meghívóért

Az édesapja Nagy József, korábbi válogatott futballista. Az ő nevére bizonyára sokan emlékeznek, hiszen tagja lehetett a Mezey György által irányított, a mexikói világbajnokságra kijutó válogatottnak. Mexikó talán a mai napig kísérti, és n e m csak rossz értelemben (Irapuato, a szovjetek elleni 0–6…), hanem azért is, mert éppen Monterreyben, a Technologico stadionban húzhatta magára először (és utoljára) a címeres mezt 1985. december 11-én. S milyen remek csapat volt az: Szendrei József – Sallai Sándor, Kardos József, Róth Antal, Péter Zoltán – Nagy József, Garaba Imre, Fitos József – Kiprich József, Bognár György, Kovács Kálmán. A mieink azon a napon Péter Zoltán, Kovács Kálmán és Bognár György góljával 3–1-re győzték le Algériát egy válogatott tornán, s Nagy József akkor egyórányi játéklehetőséget kapott Mezey Györgytől.

Úgy tűnt, a szövetségi kapitány hosszú távon számol vele, aztán…

„Szombathelyi gyerekként óriási élmény volt bekerülni abba a válogatottba – emlékezett vissza Nagy József. – Nekünk, vidéki futballistáknak egy teljes idényen át remekül kellett futballoznunk ahhoz, hogy Pesten felfigyeljenek ránk. Egy Fradi-, Honvéd- vagy Újpest-játékosnak ehhez elég volt egy-egy jó meccs. De nem volt ezzel semmi gond, Mezey György közölte velem, lesz még több alkalmam bizonyítani. Sajnos nem így alakult. Hiába utazhattam ki később a spanyolországi Benidormban tartott edzőtáborba, ott már fájt a bokám. A kapitány kitartott mellettem, és ott ültem a brazilok elleni 3–0-s győzelem alkalmával a kispadon. A Népstadion zsúfolásig tele, Bognár Gyuri már a meccs elején megsérült, én meg azt hittem, most beállhatok, de Burcsa Győző lépett helyette pályára.”

Nagy József később az ausztriai edzőtáborban is a keret tagja volt, s amikor látta, hogy hiába volt velük Nyilasi Tibor és Törőcsik András, egyikük sem utazhat Mexikóba, már sejtette, hogy az utazó küldöttség tagja lesz. Így is történt.

A kiütés oka: termálvíz és autókatalógus

„Óriási reményekkel utaztunk el a világbajnokságra. Aztán jött a szovjetek elleni meccs, kimentek melegíteni a kezdőcsapat tagjai, majd a kezdés előtt az öltözőben azt mondta Kardos József, hogy lépni sem tud, úgy érzi, mintha már három meccset lejátszott volna. Megmondom én, mi volt a baj. Mi délben vagy három órakor, a meccsek időpontjában, negyven Celsius-fokos hőségben edzettünk, ellenfeleink pedig este, jóval hűvösebb időben. Ez már kiszívta az erőnket, arról nem is beszélve, hogy volt ott Mexikóban, a szálloda parkjában egy gyógyvizes termálmedence, amelyben előszeretettel áztattuk magunkat. Senki sem mondta, hogy ez is lefárasztja az izmokat. Az a legszebb, hogy a világbajnokság előtt szinte minden kerettag autókatalógust bámult, és kiválasztott magának egy szuperjárgányt, mondván, ha a nyolc közé kerülünk, Ausztrián át jövünk haza, és mindenki megveheti álmai kocsiját. Mondani sem kell, ebből sem lett semmi.”

Nagy József büszke a fiára, és pontosan tudja, mire képes a gyerek.

Tudniillik a Haladásnál hat évig volt az edzője, és azt mondja, jóval túlszárnyalhatja az ő sikereit. Az MTK-ból képességei alapján bekerülhet a válogatottba. Az ambíció, a tehetség, a lelkesedés és a kitartás megvan hozzá.

S ki tudja, lehet, hogy egyszer a gyerek is világbajnokságon jár majd…