Klasnic: gólokat vegyenek

„Azt hittem, álmodom, amikor láttam, hogy a labda a kapuba kerül” – mondta két mérkőzés után is Ivan Klasnic, a horvát válogatott csatára. Esetében igazából az a csoda, hogy futballozhat, hiszen 2005-ben egy vakbélműtét során veseelégtelenséget állapítottak meg nála.

Két évvel később, 2007 elején elkerülhetetlenné vált a transzplantáció, de az édesanyjától kapott szervet nem fogadta be a teste. Másodjára, márciusban az édesapja volt a donor, és az a vese már megfelelő volt. 2007. november 24-én az Energie Cottbus ellen már futballozhatott, a Kicker című szaklaptól megkapta az esztendő embere címet, a 2007–2008-as évadot pedig hét góllal és három gólpasszal zárta a Bundesligában. Most mégis ott van azon több mint húsz játékos között, akik az Európa-bajnokságot akarták (akarják) felhasználni csapatkeresésre. Habár a Werder Bremen szívesen hosszabbított volna vele, a csatár az idén áprilisban beperelte a klubot, mert szerinte az orvosoknak már 2002-ben észre kellett volna venniük a betegségét, és akkor megelőzhető lett volna az egyéves kálvária. Ezután viszont egyik fél sem ragaszkodott a közös munkához, így aztán Klasnic kikerült a munkaerőpiacra.

„Nincs mese, mennem kell – mondta. – Ahol nem tudok bízni azokban, akiktől a sorsom függ, ott nincs maradásom. Biztos, hogy a Werdernél nagyon nehezen tudnak majd pótolni emberként, jó kedélyű mókamesterként és eredményes csatárként egyaránt. Lehet, hogy arrogánsan hangzik, de így gondolom.”

Nem igazán kell aggódnia sorsa miatt, a torna előtt szívesen vitte volna a Hamburg, a Hannover és a Betis is, Ebprodukciója pedig többek között a Nantes, az 1. FC Köln, a VfB Stuttgart, a Celtic és Rangers vezetőit is elgondolkoztatta.

Klasnic mellett keveseknek sikerült kihasználniuk a kontinenstorna nyújtotta lehetőségeket, tucatnyi futballistának például epizódszerep, legfeljebb egy mérkőzés jutott. Esetükben alighanem sok múlik majd a menedzserek ügyességén is, akárcsak az idősebb labdarúgóknál, hiszen tíz futballista életkora hármassal kezdődik, miközben a piacon manapság már nem is annyira a huszonévesek, hanem a tinédzserek iránt van elképesztő kereslet. A veteránok közül többen (Tümer Metin, Jannisz Gumasz, Nuno, Marius Popa, Patrick Müller) aligha számíthatnak zsíros szerződésre, lesz, akit a neve még így is „elad” (Lilian Thuramnak biztosan nem kell aggódnia, pedig katasztrofális barcelonai idényét még rosszabb Eb-szerepléssel toldotta meg), a többiek meg talán rábízzák magukat a vakszerencsére.