Élményekre vágyva
A zalaegerszegi szurkolók nem hisznek a szemüknek és a híreknek: Nagy Ferenc elnök (persze jelképesen) kiakasztotta a táblát a klubház falára azzal a felirattal: „Gólkirályt vegyenek!” Akárhogy is veszszük, nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen a bajnokságban tizennyolcszor eredményes Waltner Róbert valóban kelendő portéka lehet a futballpiacon – újra és újra. S hogy a 30 esztendős játékost elsősorban külföldre „exportálná” a kék-fehér vezetőség, annak egyetlen oka van: az anyagiak.
„Még egy évig szerződés köt a klubhoz – árulta el Waltner Róbert. – A jövő nyáron ingyen távozhatom, megértem, hogy most szeretnének tőlem jó pénzért megválni. Örülnék, ha sikerülne kedvező üzletet kötni, ám nem tudom, vannak-e egyáltalán kérők.”
Hiába lett ugyanis lapunk osztályzatai alapján Waltner Róbert a szezon legjobb mezőnyjátékosa, naivitás azt képzelni, hogy pusztán emiatt a csapatok tolonganának a csatárért.
„Szép is lenne, ha csak enynyin múlna – sóhajtott fel a gólkirály. – Sajnos a magyar játékosok után nem kapkodnak külföldön. A teljesítmény, a jó játék nem minden, szerencse is kell. Volt olyan szezonom, hogy tizenhét gólt szereztem, pályára léptem a válogatottban, szabadon igazolható voltam, mégsem tudtam magamnak csapatot találni az országhatáron túl.”
Igaz viszont, hogy tavaly szeptemberben Fortuna kézen fogta a hatszoros válogatott játékost, s meg sem állt vele az arab emírségekbeli alDafra együtteséig. Ott aztán Waltner Róbert négy és fél hónap alatt hét találkozón hétszer talált be, majd hazatért, hogy újból zalaegerszegi színekben folytassa.
Az arab paradicsomba azonban – úgy tűnik – már nincs visszaút.
„Beszéltem a menedzseremmel, de nem sok jóval kecsegtetett – tette hozzá a támadó. – Egy hónapja a német másodosztályból kerestek, de sokallták a vételáramat. Szeptemberben leszek harmincegy esztendős, nekem sem mindegy, hol folytatom. Tudom, a szurkolók többsége marasztalna, de meg kell érteniük, hogy mit érez egy játékos; hogy mit jelent itthon foghíjas, míg külföldön zsúfolt lelátók előtt futballozni; hogy a légiósélet minden perce akkora élmény, amelyre még idős koromban is szívesen emlékszem vissza.”
