Egy évvel ezelőtt talán még a leginkább elvakult MTK-szimpatizánsok sem hittek abban, hogy kedvenceik 2008-ban bajnoki címet ünnepelhetnek majd.
Persze miért is hittek volna, hiszen abból a csapatból, amely másodikként nyolc ponttal maradt le a bajnok Debrecentől, olyan alapemberek távoztak, mint a védő Balogh Béla, a középpályás Czvitkovics Péter és a két támadó, Németh Krisztián és Hrepka Ádám. A klub elöljárói azonban nem estek kétségbe: mély vízbe dobták a nagyközönség által nem ismert Pátkai Mátét és Szabó Ádámot, játéklehetőséget adtak a kieső Vác csapatából igazolt Kulcsár Tamásnak, és ők – a többiekkel együtt – éltek a bizalommal. Az aranyérem minden bizonnyal azért is jelent sokat a Hungária körúton, mert igazolást ad arra, hogy igenis lehet építeni a magyar fiatalokra.
De hova vezethet innen az út? Az bizonyos, hogy az MTK vezetőitől ezúttal sem hallunk majd olyan kijelentést, hogy a csapatnak meg kell védenie a bajnoki címet. Számukra továbbra is az a legfontosabb, hogy a fiatalok fejlődjenek, szakmailag és emberileg készen álljanak a profi életre. Az természetes, hogy a lehető legtöbb meccset szeretnék megnyerni, ám azt, hogy ez mire lesz elegendő, nem tudni.
Egyelőre mindenki számára nagy kérdés, mire lehet képes a gárda, ha Bori Gábor (ő csak az őszi idényben játszott, igaz, akkor kiemelkedően...), Pollák Zoltán és Kanta József valóban külföldön folytatja pályafutását. Különösen az utóbbi futballista, a kétszeres válogatott karmester pótlása ígérkezik nehéz feladatnak. Ne feledjük, Kanta József 104 mérkőzésen 51 találatot ért az élvonalban, ám nem csak a gólerőssége hiányozhat. A kivételes rúgótechnikájú középpályás ad fazont az MTK futballjának, a szabadrúgásokat és szögleteket rendre ő végzi el, ráadásul a gólpasszok többsége is a nevéhez fűződik.
Az biztos, hogy Nagy Gábor megszerzésével (őt a Haladástól szerződtették) erősödik majd a csapat, miként valószínűsíthető az is: olyan tehetséges fiatalok, mint Lencse László, Nikházi Márk, Molnár Marcell, Gosztonyi András és Szekeres Adrián a korábbinál nagyobb szerephez juthatnak.
Ami pedig a nemzetközi porondot illeti...
Illúzióink aligha lehetnek.
Sajnos a magyar futball nincs abban a helyzetben, hogy kijelenthetnénk, az aktuális bajnoknak reális esélye van a továbblépésre a Bajnokok Ligája selejtezőjének második köréből. Bizakodni, reménykedni, álmodozni lehet, sőt kell is, de azért maradjunk a földön. Ebben a fiatal csapatban alig akad olyan labdarúgó, akinek van nemzetközi tapasztalata, kisebb vagy inkább nagyobb csodával érne fel, ha bármelyik riválissal szemben sikerülne kiharcolni a továbbjutást.
Valami azért ad okot a bizakodásra.
Két évvel ezelőtt az MTK nemzetközi tornán vett részt Ausztriában, többek között a Bundesligában szereplő Nürnberg és Wolfsburg társaságában. Amikor az utóbbi együttes trénere, a játékosként világbajnok Klaus Augenthaler meglátta, hogy a kék-fehérek milyen fiatal játékosokat vetnek be, megsértődött, mondván, ők nem ifik ellen akarnak futballozni. Kell-e mondani, az MTK mindkét német ellenfelét legyőzte, tornagyőztes lett, Klaus Augenthaler pedig nem győzött elnézést kérni.
A történelem talán ismétli magát...