Mivel az 1972-es négyes Eb döntőt a „wembleyi csoda” vezette fel – a Nationalelf első alkalommal győzte le Angliát otthonában –, senki sem lepődött meg a nyugatnémetek aranyérmén. Legfeljebb azon csodálkozhattunk, hogy a mindig kiélezett finálé helyett meglehetősen sima döntőre került sor június 18-án a brüsszeli Heysel Stadionban. A Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Günter Netzer, Uli Hoeness, Sepp Maier fémjelezte NSZK tetszés szerint érte el góljait, összességében hármat is. Helmut Schön, a „sapkás kapitány” pazar képességű, félelmetesen erős gárdája egyszerűen lefutballozta a pályáról az elődöntőben éppen a magyarokat kiejtő szovjeteket. Müller a 27. percben szerzett vezetést, amelyet Herbert Wimmer az 52. percben toldott meg, majd újfent a „Nemzet bombázója” következett az 58. percben. Müller kétszeresen lett gólkirály: a selejtezőket is figyelembe véve 11, csak a négyes döntőben elért találatait tekintve pedig négy gólig jutott.