Kocsin járó szerelem

A gyengébb idegzetűek nem is mernek odanézni, amikor Dobrovitz József négyes fogatával berobban egy akadályba, amelyben forog, tombol a „négy lóerő,” dől a kocsi, de a segédhajtók hátul jól ellensúlyoznak. Egyikük törékeny, karcsú asszony, aki a kihajtás után csapatban világbajnok férjének mondja a helyes irányt. A hét végi vecsési Világkupa-verseny győztesének, Dobrovitz Józsefnek ugyanis felesége, Kucsera Mónika az egyik segédhajtója. Kislányként sem féltem a lótól – árulta el Dobrovitz Józsefné. – Sőt vonzott ez a hatalmas, erős test, ez az okos állat, amely nagyon barátságos tud lenni. Annyira megkedveltem a lovakat, hogy az általános után a Péceli Mezőgazdasági Szakközépiskolában, a lótenyésztési szakon tanultam. Az iskola elvégzése után pedig Váczi Csaba segédhajtója lettem.

A szerelem volt előbb vagy a közös munka?

Mónit a versenyekről már ismertem – válaszolta már az egyébiránt nem éppen bőbeszédű Dobrovitz József –, és 1998-ban egy társaságban szilvesztereztünk. A kapcsolatból házasság lett, hét éve pedig a versenyeken is a párom a segítőm.

Ki a főnök a kocsin?

Én – vágta rá már a hajtó. – Az én kezemben a gyeplő, a vállamon a felelősség, de a segédhajtók sokat segítenek. A fogathajtás is csapatmunka, három ember és négy ló összeszokott munkája kell a sikeres szerepléshez. Például az akadályokban annyira leköt a négy ló irányítása, hogy egy váratlan helyzetben szükséges, hogy a segédhajtó hátulról mondja a helyes irányt.

Az akadályhajtás alatt viszont a segédhajtó nem beszélhet…

A szabályok szerint nem, de néma jelzésekkel lehet segíteni, úgy, mint ahogy a színházakban a láthatatlan súgók teszik – árulta el a titkot Mónika.

A terepversenyen sok veszélyes helyzet van, nem fél a kocsin?

Ha félnék, biztosan nem ülnék fel. Én viszont élvezem ezt a kihívást, a versenyek izgalmát. Nagyon szeretek lovagolni is, az kikapcsol, a hajtás viszont olyan, mint egy izgalmas krimi.

Amely végén a győztes hajtó feláll a dobogóra, a segédhajtó viszont árnyékban marad.

Azért egy kis reflektorfény ránk is esik, mert az ünnepélyes eredményhirdetéskor fenn ülünk a kocsin. Teljesítményem legnagyobb elismerése az lenne, ha egyszer a dobogó árnyékában, örömömben sírhatnék, mert a férjem egyéni világbajnok lett.