Előbb alig visszafojtott mérgelődés, majd boldog mosoly. Garics György (azaz az osztrák kollégák becéző mániájának köszönhetően errefelé csak Gyuri Garics) a horvátok elleni vereség után rendkívül csalódott volt, hogy kimaradt a csapatból – Lengyelország ellen azonban játszott, méghozzá nem is rosszul, a lapok többsége a remek futballt jelentő kettes osztályzattal jutalmazta produkcióját. Az öltözőből kilépő jobbhátvéd rutinosan hagyta, hogy a lefújás előtt büntetőből kiegyenlítő (a gólért a helyi éves átlagfogyasztásnak megfelelő, azaz száznyolc liter sörrel gazdagodó) Ivica Vastic megelőzze, így az osztrák írott sajtó rohamát megúszva csak két tévéstábbal kellett megküzdenie, hogy végül eljusson hozzánk.
Magyar szó egy nagy futballtorna sajtózónájában – bizony,