Ha a fordítókészülék fülhall gatójával vívott közelharcát, valamint az azzal járó boszszúságot nem számítjuk, Luiz Felipe Scolari maga volt az elégedettség mintaképe a portugál válogatott csehek elleni győzelmét követő sajtótájékoztatón.
Az Európa-bajnoki selejtezőkön mutatott felemás teljesítmény után a tornára mintha megtáltosodott volna a portugál válogatott. Minek tudható be a változás?
Korábban legfeljebb háromnégy napot töltött együtt a csapat, most pedig már két-három hete közösen dolgozunk. Az idény közben inkább a klubedzőkön múlik, ki milyen formát mutat, a szövetségi kapitány szerepe csak ilyenkor, a hosszú edzőtáborozás idején válik jelentőssé.
Szembetűnő volt, hogy amíg a csehek a második félidőre elfáradtak, a portugál együttes a mérkőzés végén is képes volt lendületesen játszani.
Rengeteget köszönhetünk az orvosoknak, hihetetlenül hasznos munkát végeznek a csapat mellett. A nehéz és fárasztó szezon után minden futballistámat kiváló fizikai állapotba hozták, kulcsszerepet játszanak abban, hogy az eddigi két meccsünkön a második félidőben is képes volt mindenki a tudása legjavát nyújtani, és a kilencvenedik percig hajtani.
Ebből a szempontból különösen érdekes Deco esete, hiszen a Barcelonában szinte egész idényben erőnléti gondokkal küzdött. Vele is a doktorok tettek csodát?
Azért azt halkan megjegyezném, a Barcelonában nemcsak neki, hanem szinte mindenkinek hasonló problémái voltak. Mit gondolnak, mitől vált olyan sérülékennyé? Én nem hiszek a véletlenekben…
Mi tetszett a legjobban csapata csehek elleni játékában?
Ne lepődjenek meg azon, amit mondok, de a legfontosabb számomra az, hogy látom a játékosok arcán az elszántságot, szemükben a tüzet. S viszszatérve az első kérdésre: azt hiszem, ez jelenti a legfőbb változást a korábbiakhoz képest.
