Csapatmunka és sztárok

Eltűnőben az első mérkőzések óvatossága – jönnek a gólok! Valószínűleg nem lepem meg olvasóimat azzal, hogy mai soraimat az európai futball két csillagának, két avatott gólfelelősének szentelem. Elsőként visszatérek a keddi élményre. Nem feltétlenül a svéd csapat egész estés produkciójára gondolok, hanem Zlatan Ibrahimovicéra. Nem csillogott, nem villogott, mégis minden mozdulatában ott bujkált a varázslat, amiért az emberek megtöltik a stadionokat – és amely révén az inkább megbízhatóan, mintsem szépen futballozó svéd csapat végzetesen meglepheti ellenfeleit. Ahogyan ez megtörtént a görögök ellen is. Egy váratlan lövés, és máris más volt a leosztás…

Most, hogy Ibrahimovic hosszú idő után újra gólt lőtt a válogatottban, megszabadult a lelki tehertől, és az Európa-bajnokság egyik legjobbja lehet. Még ha egy profi nem is engedheti meg magának, hogy az elmaradt gólok miatti megjegyzések hatása alá kerüljön, azért teljesen kivonni sem tudja magát alóla. Emlékszem, annak idején, ha két hétig nem lőttem gólt, engem is piszkáltak, hiába adtam esetleg két-három döntő fontosságú gólpasszt. Ilyen a futball világa…

Cristiano Ronaldónak hasonló gondjai jelenleg nincsenek. Ő a másik, akiről írni szeretnék – nem először és minden bizonnyal nem is utoljára. A csehek ellen már nemcsak előkészített, mint az első meccsen, hanem maga is gólt lőtt. Sokszor mondják, hogy a futball csapatjáték, Cristiano Ronaldo és Ibrahimovic esetében azonban ennek a kijelentésnek van egy másik, a hagyományostól eltérő tartalma is. Nevezetesen: abban, hogy az irgalmatlanul fárasztó, Ibra esetében sérülésekkel is nehezített klubidény végén ilyen kiváló teljesítményre képesek, az együttesük mellett dolgozó edzői, masszőri, orvosi teamnek is óriási szerepe van. Szépen, egyúttal eredményesen futballozni ma már nem lehet csak úgy, ösztönből. Ez vérbeli csapatmunkát kíván.

A csapat fogalmát persze tovább is szélesíthetjük. Mert az igazán látványos előadáshoz kellenek Önök is, kedves közönség. Még a televízión keresztül is öröm nézni, amint a válogatottjuk színeibe öltözött drukkerek ott tombolnak a lelátón. A szakadó eső legfeljebb a festéket törölheti le az arcokról, a futball ünnepét nem moshatja el. Ahhoz túl nagy a csapatunk.