A csatár külföldre vágyik

Ha Tisza Tibor csak a saját sikereivel, eredményeivel törődne, most ő lehetne az egyik legboldogabb futballista Magyarországon. Legeredményesebb idényén van túl, tizenöt gólt szerzett, többnyire jól is játszott, de együttese végül még dobogóra sem került. A labdarúgás azonban csapatjáték, s mivel az Újpest a bajnokság végére összeesett, csak negyedik lett, Tisza Tibor az egyik legszomorúbb sikeres futballista Magyarországon.

Hogy viselte a bajnokság végét, amikor csapata sikertelen volt, ön pedig sérülés miatt leginkább a lelátóról szemlélte az eseményeket?

Büszke vagyok arra, hogy amíg pályán voltam, addig a bajnoki címért küzdött a csapat, de miután kidőltem, sajnos már nem ment úgy a játék az együttesnek, mint korábban – mondta Tisza Tibor. – Lehet, hogy van a két történés között némi összefüggés, de nem akarok nagyképű lenni. Nagyon fájt, hogy az utolsó meccseken nem tudtam segíteni. Tehetetlen voltam. Pedig az Újpest az idén csapatként volt nagyszerű, küzdöttünk egymásért, és nem tudom megmondani, miért estünk szét a végére. Több volt ebben a bajnokságban, fontos lett volna az első hely megszerzése.

Hat fordulóval a vége előtt váltottak edzőt a Megyeri úton. Ez mennyiben befolyásolta az együttes szereplését?

Az ilyen esemény mindig hatással van a csapatra. Kétélű dolog ez, hiszen ettől a gárda vagy elkezd szárnyalni, vagy összeesik, persze a hatást a váltás előtt nem lehet kiszámítani. Félre ne értsen, a kudarcainkról legkevésbé Szentes Lázár tehet. Ez leginkább önkritika, hiszen nem tudtuk feldolgozni az esetet, és nem tudtunk elég gyorsan átállni az új munkamódszerre.

A szurkolók úgy vélik, hogy az ön által korábban említett egység megbomlott az öltözőben, és klikkesedett a csapat.

Nem tudom, ezt honnan veszik, mert egyetlen drukkerrel sem találkoztam az öltözőben. Végig egységesek voltunk, aki ott volt velünk, az pontosan tudja, hogy ez így van. Összefogtuk ezt a csapatot, pedig sokféle ember volt a keretben, mindenki jól érezte magát, ez volt a legnagyobb erényünk.

Az ön bajnoksága mindenesetre jól sikerült, hiszen tizenöt gólt szerzett. Szétszedik a menedzserek?

Nem hagyom magam. Most éppen pihenek, nincs más dolgom, csak hogy feltöltődjek. Azért bízom abban, hogy ez a felemás év, amely a gólok és a játék tekintetében nekem jól sikerült, eredményt hoz majd. A külföldi lehetőségekkel egyelőre nem foglalkozom.

Befogja a fülét?

Azt azért nem. Pontosan tudom, hogy volt olyan, aki eljött, és megnézett egy-egy meccsen. Maximálisan bízom a menedzseremben.

Mennyiben befolyásolja az Újpest szereplése az ön lehetőségeit?

Nem könnyíti meg a helyzetem, hogy nem szerepelhetünk a nemzetközi kupában. Én még annak idején, két éve a liechtensteini Vaduz ellen sem tudtam játszani, mert sérült voltam. Ki tudja, ha a pályán vagyok, talán nem is égünk le annyira. Van ugyan öt válogatott mérkőzésem, de nemzetközi klubtalálkozó nélkül nagyon nehéz külföldre szerződni. Itthon nem megy rosszul, hiszen százhét meccsen lőttem negyvennyolc gólt, de ez különösebben nem hatja meg a menedzsereket.

Mindenképpen külföldön akarja folytatni?

Ha Magyarországon minden meccsen húszezer néző tombolna, és úgy keresnénk, mint tőlünk egy kicsit nyugatabbra, eszembe sem jutna, hogy elhagyjam az Újpestet. De mivel ez nem így van, mindenképpen légiósnak állnék.