Kéznél van a sikerrecept

Közelharc a túlerővel – ez vár ránk Seefeldben.

Gyanítjuk: szerdán Karel Brückner gárdájára is a portugálok ellen.

Befut a cseh válogatott busza a hegyek közé rajzolt, selymesen csillogó gyepű pályához, s ezzel egy időben a korridort kijelölő korlátok külső oldalán kezdetét veszi egyfajta K1-es hirig. Operatőr tapos riporter lábára, fejére, csak hogy öt centiről közelebbről szórhassa kamerája halogén lámpájából a fényt az egyszerre húsz mikrofonba nyilatkozó Petr Cech arcába – a jobb képminőség kedvéért és persze a szerkesztő úr nagyobb dicsőségére.

Egy ideig közelről nézzük a cseh „polgárháborút”, aztán osonópályára lelünk, így egy-két kérdés erejéig mi is kapcsolatba léphetünk a futballistákkal.

„Gyengén játszottunk Svájc ellen, de legalább nyertünk – magyarázza Jaroslav Plasil, az Osasuna középpályása. – Portugália? Nehéz feladvány, mert kiváló csapat, amely nem csupán Cristiano Ronaldóból áll – ezt sokan hajlamosak elfelejteni. A múlt szombati produkciónál lényegesen többet kell mutatnunk, ha tovább akarunk jutni, márpedig mi más lenne a célunk?”

A 2004-es Eb-ezüstérmes megpuhítására szolgáló recept „kitalálója”, Karel Poborsky mindamellett kéznél van, Plasil bátran kérhet tőle tanácsot.

Az ég tudja, honnan kerítette, de Poborsky kerékpárral száll le a csapatszállítóbuszról. Egy technikai vezetőnek, sőt az 1996-os, portugálok elleni Ebnegyeddöntőt átemelős góljával megnyerő hősnek a jelek szerint nagyobb szabadság dukál, mint egy-egy játékosnak.

„Mindenki arról a meccsről kérdez – sopánkodik a gyorsasága miatt anno a „Poborskyexpressz” becenevet kapó szélső. – Hogy mennyiben befolyásolta a karrieremet a Vítor Baiának lőtt gól? A Manchester United akkor már hosszú ideje figyelt, azt a mozdulatot legfeljebb az utolsó érvként lehetett felhozni mellettem. Nekünk sem volt könnyű dolgunk velük, a maiaknak sem lesz. Nem látok lényeges eltérést az akkori és a mostani portugál válogatott között: technikailag tökéletesen képzett játékosok alkotnak zseniális csapatot. Igaz, manapság talán még több kivételes, vezér típusú karaktert találni válogatottjukban, mint annak idején.”

A cseheknél viszont kevesebbet, sőt tulajdonképpen a Brückner-kórusnak Pavel Nedved válogatottbeli visszavonulása, valamint Tomás Rosicky sérülése miatt nincs „szólistája”. Az öltözőben Tomás Ujfalusi jelenti a tekintélyt, a pályán viszont a Chelsea kapusa, Petr Cech a főnök.

Esélylatolgatásba a heges állú és homlokú „egyes” sem bonyolódik, az Eb labdájáról, az Europassról viszont hajlandó véleményt formálni.

„Nem a kapusok kívánságai szerint fejlesztették – mondja. – Edzettünk vele, de nem jutott elég idő megszokni, márpedig ez fontos lett volna. Gyorsabb a legutóbbi fejlesztésnél is, és mármár követhetetlenül szitál a levegőben, nehéz kiszámítani a röppályáját. A Svájc elleni találkozónkon védenem kellett egy középre tartó lövést – meg sem próbáltam mellre fogni a labdát.”

Szerdán alighanem többször tesztelik, hiszen a portugálok 16-szor lőttek kapura a törökök ellen – ötvenszázalékos pontossággal.