Él a totális futball!

„Fiúk, ha így játszotok, megnyeritek az Eb-t!” – fogadja a látogatókat a holland válogatott lausanne-i szálláshelyén az első „üvöltő” szalagcím. Aztán jön sorban a többi kirakott újság: „Álomrajtot vett az oranje”, „Igazi bajnokhoz méltó produkció”, „Történelmünk egyik legnagyobb győzelme”. Ekkor már csak kapkodtuk a fejünket. Túljutottak 1, azaz egy csoportmeccsen, de a kollégák szinte minden lehetséges jelzőt, szókapcsolatot elpuffogtattak az Olaszország elleni 3–0-s gálával kapcsolatban. Pedig nekik még lesz alkalmuk örülni, ebben biztosak vagyunk, ők nem járnak úgy, mint egy kis közép-európai ország, ahol már egy barátságos meccs után világsztárt kell faragni a labdába két egyeneset rúgó játékosból… Mi lesz a következő holland győzelemnél, esetleg a végső diadalnál?

Merthogy az oranjéval kapcsolatban már most megkerülhetetlen a téma. Lement az Eb első köre, és ilyen meggyőző előadással még senkinek sem sikerült kirukkoln i a . Érezhetően megnőtt a csapat ázsiója, forgatócsoportok tülekednek a lausanne-i Olimpiai Stadion nézőterén – velük szemben meg a holland nézők indulnak rohamra. A mérkőzés alatt is lehetett érezni, hogy rajongásig szeretik csapatukat az oranje szurkolói, a nyílt edzésen ez újfent kiderült. A Van Nistelrooymezt viselő ötévestől a narancssárga öltönyhöz narancssárga fapapucsot húzó középkorún át a hatvanas, rikítóan narancssárga műhajat viselő öregúrig minden korosztály képviselteti magát az ezekben a napokban az olimpia városa (itt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelye) helyett az oranje városa titulussal illetett Lausanne-ban.

Cirkusz a nézőtéren (a himnusztól a Hup, holland, hup című klasszikusig minden elhangzik – nem árt rögzíteni, hogy csak egy nyílt edzésen vagyunk!), és cirkusz a pályán is. A porondmester pedig Marco van Basten. Segédeivel, élükön a hozzá hasonlóan egykori válogatott John van’t Schippel egyérintőzni kezdenek a kezdőkörben, annyival nehezítve, hogy a labda nem eshet le a levegőből. Itt már azt a Van Bastent látjuk, akinek játékába hajdan jó néhányan beleszerettünk, aki háromszor is átvehette az Aranylabdát, nem pedig azt, aki előző este óriási idegességében még egy felészálló labdát sem tudott levenni a Stade de Suisse-ben, ehelyett majdnem hasra esett.

Csak közben óriási elégtételt kapott. A sokszor győzelemnél is kritikus holland sajtó sem bánt vele finoman, a nemzetközi meg egyenesen ostorozta. Az egyik legismertebb angol nyelvű szaklap, a FourFourTwo öt oldalt szentelt a holland válogatottnak