Holland varázs: az oranje oktatta a világbajnok olasz válogatottat

A két egykori játékostárs, jelenlegi szövetségi kapitány közül Roberto Donadoni olaszai kapták el hamarabb ritmust, ám Marco van Basten legényei az első negyedóra után átvették az irányítást és megtalálták a fogást az olaszokon: villámgyors szélsőiknek, Ruud van Nistelrooy jó helyezkedésének – no meg sokáig egy vitatott gólnak – köszönhetően hamar kétgólos vezetéshez jutottak.

A mérkőzés első félidejének legizgágább futballistája egyébként Edwin van der Sar volt, aki kapusként is 2.23 kilométert futott, s nem meglepő módon a két szűrő, Nigel de Jong (5.64 km) és Rino Gattuso (5.68 km) voltak a mezőny sztahanovistái.

A második játékrészt a hollandok kezdték jobban, egy Ooijer-fejessel veszélyeztettek, az olaszok pedig kétségbeesetten keresték az előreívelt labdákkal a gigászi Toni fejét, mérsékelt sikerrel. A 63. percben Donadoni lehozta a tudósítóknak roppant kevés munkát adót Di Natalét s közkívánatra beállította Del Pierót. A nagy öreg egy sárgával és egy veszélyes lövéssel mutatkozott be.

Van Basten Van Persie pályára küldésével frissítette övéit, akik igen ügyesen dugták el a labdát a főleg mezőnymunkába felejtkező olaszok elől, akik a kapura semmiféle veszélyt nem jelentettek. Donadoni a kiszámíthatatlan Antonio Cassanónak is lehetőséget adott az utolsó negyedórára.

A holland védelem sokáig egyszerű eszközökkel – és sok futással – sikerrel hatástalanította a squadra próbálkozásait, ám először Luca Toni, majd Fabio Grosso szerezhetett volna gólt.

A 79. percben eldőlt a mérkőzés: Van Persie labdájával Kuyt ugrott ki, lövését Buffon védte, de a lepattanót a csatár Van Bronckhorst elé ívelte, aki a hálóba fejelte a labdát.

A hátralévő időben hiába támadtak az olaszok, nem sikerült szépíteniük, a 3–0-s holland győzelem kétségkívül meglepetés.