Mint 1984-ben Allan Simonsen.
Szegény Alexander Frei negyvennégy percet játszott a nyitó meccsen, és lehet, hogy többet nem is fog az Eb-n, de legalább nem törött el a lába, mint a dán támadónak anno. Amikor az első félidő lefújásakor egy balul elsülő szereléskísérlet nyomán a bal térdén jegestömlővel sántikált az öltöző felé, síri csönd borult a stadionra. Nagyjából fél órával később bicegett csak vissza, immár melegítőben, azaz nem segíthetett az akkor már az egyenlítő találatért küzdő társaknak.
Pedig Svájc időnként úgy rontott neki ellenfelének, mint a Vörös Hadsereg, miközben a csehek csak ciklusos labdatartási fölényükből meríthettek önbizalmat. Frei ugyanis riogatott, míg centerkollégája, Jan Koller a „kilométerekről” fellövöldözött labdákat próbálta megtartani, váltakozó sikerrel. Mit mondjunk, Tomás Rosicky és néhány öreg harcos – Karel Poborsky vagy Pavel Nedved – nagyon hiányzott a csehektől. Karel Brückner a veteránok hiányában arra következtetett, hogy Koller a gondok okozója, ezért alig negyedórával a fordulás után lecserélte. Helyesen, hiszen az utód, a felnőttválogatottban múlt héten debütáló Václav Sverkos gólja olyannyira letaglózta a piros mezeseket, hogy a hátralévő időben a legnagyobb helyzeteket is kihagyták.
„Lesújtó, hogy Alex kiesett a csapatból, ám nélküle is irányítottuk a meccset, és gyártottunk helyzeteket. A csehek egyszer jártak a kapunknál, úgyhogy óriási csalódás ez a vereség” – összegzett Tranquillo Barnetta, miután Csehország minimális különbséggel, de hozta a kötelezőt.
1. FÉLIDŐ
1–15. PERC
Svájc nem bizonyult előzékeny házigazdának: bár a nyitó meccs előzetesen cseh fölényt ígért, az első percekben a Nati akarata érvényesült. Úgy tűnt, a cseh válogatott képtelen pótolni a középpályáról hiányzó sztárokat – Tomás Rosickyt és Pavel Nedvedet –, a svájciak így szinte akadálytalanul építhették támadásaikat, igaz, a büntetőterület előtt biztos lábakon álló védőfalba ütköztek; csak átlövéssel próbálkozhattak. Tegyük hozzá, Alex Frei kis híján így is majdnem bevette Petr Cech kapuját.
15–30. PERC
A két évvel ezelőtti világbajnokságon Svájc kapott gól nélkül vívta meg csoportmeccseit – sőt az Eb-t megelőző két felkészülési mérkőzésén sem találtak a kapujába –, Csehország pedig holtversenyben a legkevesebb kapott góllal (5) zárta a selejtezősorozatot, így nem keltett meglepetést, ami az első félóra végére bizonyossá vált: mindkét fél erőssége a védekezés. Két svájci támadást leszámítva egyszer sem került a labda az ellenfél tizenhatosán belülre – s bizony e két kísérlet is hamvába holt…
30–45. PERC
Egyre többet birtokolta a labdát a cseh együttes, a középpályások azonban továbbra sem álltak a helyzet magaslatán – úgy látszott, mintha „kettészakadt” volna a pálya. Mivel a támadók sem jeleskedtek, az első cseh kapura lövést csak a félidő végén jegyezhettük fel: egy védő, Marek Jankulovski majdnem a félpályáról próbálkozott szabadrúgásból. A túloldalon viszont nagy riadalmat keltett az agilisan játszó Frei sérülése; a Nati leggólerősebb támadója sírva sántikált le a játéktérről.
2. FÉLIDŐ
1–15. PERC
Az első félidő végén ugyan még a fiatal Eren Derdyok készült beállni, ám Jakob Kuhn a szünetben meggondolta magát, így a tapasztalt Hakan Yakin érkezett Frei pótlására. Ezzel tovább nőtt a Nati fölénye, Yakin ugyanis nemcsak a gólszerzésre koncentrált, hanem kivette a részét a szervezésből is, mindenekelőtt a bal szélről kísérletezve a beadásokkal. A befejezés ezzel Marco Strellerre maradt, ő azonban ott folytatta, ahol az első játékrész végén abbahagyta: észrevétlen maradt.
15–30. PERC
A cseh csapatnak ugyan elsősorban nem a befejezéssel, hanem a helyzetek kidolgozásával akadtak gondjai, Karel Brückner mégis a csatársorban próbálkozott vérfrissítéssel: Jan Kollert lehívta a pályáról. Bár merész húzásnak tűnt a címeres mezt mindössze harmadszor viselő Václav Sverkos pályára küldése, a 24 éves támadó nem hazudtolta meg a kapitányt. Kihasználta, hogy az addig éber svájci védők hibáznak a lesre állításnál, és élete első válogatottbeli góljával megszerezte a vezetést.
30–45. PERC
Míg a cseh gól előtt inkább a Nati irányította a játékot, az utolsó húsz percben a házigazda „csupán” legnagyobb lehetőségével büszkélkedhetett. E játékszakaszban nyoma sem volt a svájciak kezdeti lelkesedésének, és hiába kaptak kihagyhatatlannak tűnő lehetőséget az egyenlítésre, Johan Vonlanthen képtelen volt élni vele. Csehország ráadásul az eredmény őrzésén túl semmi egyébre sem vállalkozott, e célt viszont maradéktalanul teljesítette: Brückner fiai 1–0-ra megnyerték a nyitó meccset.