Igyekezhet a társházigazda, svájci versenyfutás a második helyért

Házigazdaként kötelező a továbbjutás

Arra már senki sem kapja fel a fejét, hogy a nagy tornák sorsolásakor a házigazda valami megmagyarázhatatlan módon rendre előnnyel indul, viszont az A-csoportba sorolt társrendező, Svájc semmiképpen nincs könnyű helyzetben. Igaz, Ausztriával ellentétben a helvétek alighanem önerőből is kvalifikálták volna magukat a tornára, ám sem a csehek, sem a törökök ellen nem mehetnek biztosra.

Pedig a felesége betegsége miatt aligha száz százalékban a csapatra koncentráló szövetségi kapitány, Köbi Kuhn igazán irigylésre méltó helyzetben van, ugyanis a kapusposzt kivételével az összes csapatrészben több nemzetközileg is magasan jegyzett játékossal rendelkezik. A gólszerzéssel ugyan hadilábon állnak, de ne feledjük, hogy a németországi világbajnokságról kapott gól nélkül estek ki.

Több alapemberük is sérülésekkel küszködött, még napokkal az Eb-nyitány előtt is, mellettük szól viszont fiatal sztárjaik (Phillippe Senderos, Johan Vonlanthen, Tranquillo Barnetta) lendülete, Hakan Yakin rutinja, Alexander Frei gólérzékenysége és a két mostanában felfedezett futógép, Gökhan Inler és Gelson Fernandes sokat érő erőnléte.

Nedveddel jobban menne

A futballmúltat tekintve a csehek a legesélyesebbek a portugálok mellett a továbbjutásra, viszont Karel Brückner válogatottja nem a legjobb előjelekkel készül a 2008-as Európa-bajnokságra, ugyanis a már igencsak körmükre nőtt generáció-váltás finoman szólva sem sikeredett zökkenőmentesre. A németországi világbajnokság után az utolsó Eb-ezüstös mohikánok is visszavonultak, ám helyükre egyelőre nem léptek klasszisnak nevezhető utódok.

A védelemmel most sem lesznek gondok, hiszen Petr Cech a világ egyik legjobb portása, előtte pedig megbízható hátvéd-iparosok teszik a dolgukat, míg a csatársorban Milan Baros és Jan Koller – ha egészségesek – állandó gólveszélyt jelentenek.

Az 1996-os ezüst- és 2004-es bronzérmes alakulat Achilles-sarka egyértelműen a középpálya lesz: az eddig sem bombaerős sor szíve-lelke, a zseniális karmester Tomás Rosicky kidőlt a sorból, és a Nedved-utódként emlegetett Daniel Pudil is megsérült. S valljuk meg őszintén, a Plasil, Matejovsky, Polák, Jarolím kvartett nem éppen világrettentő.

Oda a nosztalgiacsapat

A törökök egy igazi nosztalgiacsapattal abszolválták a selejtezőket, hiszen visszatért az "Imperátor", az 1996-os Európa-bajnokságon is kapitánykodó Fatih Terim, a kapuban Rüstü öt selejtezőn is szerepelt, a házi gólkirály pedig a népkedvenc Hakan Sükür lett.

Terim azonban nagyon jól tudta, hogy a nagy öregekkel esélye sem lesz az Eb-n a továbbjutásra, így aztán szép lassan elfelejtett néhány embert (Ibrahim Üzülmez, Yildiray Bastürk), Rüstüt a kispadra ültette, a Boszporusz bikáját, Sükürt pedig el sem vitte a tornára (alighanem azért, mert nem merte volna ott a kispadon jegelni, ugyanis ez óriási feszültséget szült volna a kereten belül, a médiáról nem is beszélve).

Korai lenne azonban temetni őket, hiszen a Servet Cetin és Gökhan Zan vezette védelem stabilnak tűnik, a középpályán rendelkezésükre áll egy masszív szűrő (Mehmet Aurélio), egy nemzetközileg is (el)ismert irányító (Emre Belözoglu), kiszámíthatatlan szélsőkben pedig valósággal dúskál (Turan, Tuncay, Topal, Kazim-Richards) a félholdas együttes.

A gárda igazi átütő ereje viszont a két Jolly-Joker, az ördöngös Hamit Altintop és a mindig veszélyes Nihat Kahveci kreativitásában rejlik (igaz, előbbi nincs száz százalékos állapotban).

Ronaldóban bízva

A toronymagasan esélyes portugálok közül csak "Ruud van Nistelrooy hiányzik" a tornagyőzelemhez: a világbajnok Luiz Felipe Scolari legénysége ugyanis akut klasszis középcsatár szindrómában szenved.

A legutóbbi Eb ezüstérmese ugyanis alighanem napjaink legerősebb középpályáját vallhatja magáénak, hiszen ha belegondolunk, hogy két olyan középső középpályást hagytak otthol, mint Maniche és Tiago, s az a Ricardo Quaresma alapesetben csak a kispadon ücsörög (oldalán a 25 millió euróért klubot váltó Nanival), akit fél Európa üldöz, a Real Madriddal és az Interrel az élen...

Igaz, kapusuk, a tizenegyesölő Ricardo nem állhatna tiszta lelkiismerettel modellt a megbízhatóság szobrához, viszont előtte rendre jól muzsikál a Ricardo Carvalho vezette védelem. A luzitánok átütőerejét lendületes középpályájuk jelenti, hiszen Deco személyében egy klasszis irányítóval büszkélkedhetnek, aki mellett harcos-hasznos szűrők (Miguel Veloso, Petit) és szélvészgyors szélsők (Simao Sabrosa, Raúl Meireles, Nani, Quaresma) kaphatnak helyet a nagy ígéret Joao Moutinho mellett.

Az angol bajnoki és Bajnokok Ligája-aranycipős Cristiano Ronaldo idén mutatott formájára már most, nyár közepére elfogytak a dicsérő jelzők, az egy szem középcsatár pedig az örökifjú Nuno Gomes lesz.

Az utóbbi poszt alapos fejtörést okozott a rutinos Scolarinak, ugyanis Gomes 2006-os fellángolásától eltekintve utoljára nyolc éve volt igazán jó formában, s mivel az őserő Ariza Makukula megsérült, helyettesei így – jobb híján – a labilis formát mutató Hugo Almeida és Hélder Postiga lesznek.

Ha a játékosállományt és a torna előtt mutatott formát tekintjük, kisebbfajta csoda szükségeltetne ahhoz, hogy ne a portugálok nyerjék meg a csoportot. A házigazda svájciak minden bizonnyal extra motivációval és esetleg némi kis hátszéllel indulnak majd harcba, így ha a csoport- és Eb-nyitón meglepik a cseheket, akkor jó esélyük lesz a továbbjutásra. Annál is inkább, mert az utolsó fordulóban azokkal a portugálokkal csapnak majd össze, akik akkor már a tervek szerint, hat ponttal tarsolyukban, biztos továbbjutónak számítanak.

Az Európa-bajnokság összes mérkőzését, így a mai két találkozót is élőben nyomon követhetik itt, a Nemzeti Sport Online-on.