Vágyott a medencébe
Április végén Szepesi Nikolett eltörte a kezét – ahogyan akkor írtuk: egy ártalmatlan családi perpatvar következményeként. A Kőbánya SC úszóját még aznap megműtötték a Fiumei úti Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben, és „Szepi” már másnap ott volt a Vígszínházban, az olimpikonok fogadalomtételén.
„Sokan talán megmosolyogják, de a távirányítóért ment a harc otthon, és eközben a testvérem megszorította három ujjamat. Nem csavarta, szinte nem is éreztem. Néhány perccel később azonban észrevettem, hogy valami nincs rendben, hiszen képtelen voltam mozgatni az ujjaimat – elevenítette fel a történteket Szepesi. – Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Akkor pedig még inkább kétségbeestem, amikor az orvos közölte velem, hogy műteni kell a jobb kezemet. Egyből az jutott eszembe, hogy úristen, talán még az olimpia is elúszhat.”
Nem véletlenül gondolt erre Szepesi Nikolett, hiszen négy évvel korábban klubtársának, Cseh Lászlónak sérült meg a lába – alig néhány héttel az athéni játékok előtt. Ezúttal szerencsére kevésbé volt súlyos a sérülés.
„A műtét után egy héttel már a vízben voltam, nehezen viseltem az edzés nélküli napokat, alig vártam, hogy újra úszhassak. Egy-két nap lábazás után már teljes értékű munkát végezhettem – folytatta Szepesi. – A jobb karom még nem olyan erős, mint a bal, ettől függetlenül ugyanúgy dolgozom, mint a többiek.”
Pedig a munka kifejezetten kemény, hiszen a válogatott egyik fele immár három hete a balatonfűzfői edzőtáborban edz. És bár Pekingre készülnek, még nem olyan heves az olimpiai láz, mint közvetlenül a versenyek előtt.
„Most túlságosan lefoglal minket az edzőtábor – így Szepesi. – Az utolsó hetekre ez nyilván változik majd. Most még csak a fáradtságot érezzük, bár edzőnk, Turi György nap mint nap tudatosítja bennünk, hogy az olimpiára készülünk. Ez egyfajta teher, na de valamit valamiért.”
