Kovács Zoltán hamarosan belép az Újpest öltözőjébe, leadja a szerelését, kiüríti a szekrényét, és végleg elköszön a csapattól, amelynek színeiben 12 év alatt 248 bajnokin 100 gólt szerzett. A lila-fehérek csapatkapitányának kedden felbontották a szerződését, így távoznia kell. A szurkolók a különböző internetes fórumokon döbbent és felháborodott hozzászólásokat írnak – és nem az a bajuk, hogy a támadónak mennie kell, hanem az, ahogy elküldték a klubtól.
Mi volt a terve, miként akart elköszönni az Újpesttől?
Nem foglalkoztam vele, távolinak tűnt – mondta Kovács Zoltán. – Csak azzal törődtem, hogy a pályán legyek sikeres.
Váratlan volt a döntés?
Ha abból indulok ki, hogy az ősszel még engem neveztek a csapat legjobbjának, és Urbányi István, az akkori vezetőedző is kiemelt, igen. A tavasszal viszont nem ment, gólt sem rúgtam. Éreztem, hogy készül valami. Nem voltam rendben mentálisan, nem tudtam kikapcsolni.
Mit szólt a családja?
A feleségem szinte örült, hogy végre világossá vált minden. Édesapám negyvenöt éve jár az Újpest meccseire, a könnyeivel küszködött, amikor megtudta.
Eszébe sem jutott, hogy visszavonuljon, és a klubnál vállaljon valamiféle állást?
Ehhez bizonyos feltételeknek teljesülniük kellett volna.
Mire gondol?
Az Újpesthez, a szurkolókhoz és Kovács Péter tulajdonoshoz lojális vagyok, de van, amit nem tudok megemészteni. Ezekről sosem beszélek, ám a hazugságok ellen nem akarok harcolni. Tényleg nem szeretném ezt túlragozni, de ha minden a megállapodások szerint történik, akkor nem is kell.
Hogyan búcsúzik csapattársaitól?
Azután, hogy balhé lett az Urbányi Istvánnál rendezett vacsorából, nyilván engedélyt kérek majd egy összejövetel megtartására… Többen hívtak, és az elmondottakból az is kitűnt, hogy jó úton jártam Újpesten.
Említette, hogy meglátogatták volt edzőjüket. Ennek a bulinak is szerepe volt abban, hogy elküldték?
Ha ez a vacsora közrejátszott az eseményekben, akkor még elkeserítőbb a helyzet. Rossz az, aki rosszra gondol.
Gondolt már arra, mi lesz önnel futball nélkül?
Egyelőre nem. Ráérek, elmegyek pihenni, aztán majd kiderül, mihez kezdek.
Hamarosan eljön majd a nap, amikor utoljára megy ki a Megyeri útra…
A nyaralás után leadom a szerelést, és kiürítem a szekrényemet. Mindenképpen a felkészülés kezdete előtt megyek, amikor nincs ott senki. Azért akkor, mert egyedül akarok lenni az öltözőben. Nem szeretném, ha bárki is látná a végső búcsúmat. Elképesztően nehéz pillanat lesz…