Bronzkeretben

Látszik, hogy a vége felé közele dik a (sport)történelem legkisebb területen lebonyolított öttusa-világbajnoksága. A hímnemű nézők egyre többet foglalkoznak a szép lányokkal – hál’ istennek van belőlük bőven, egykori hétpróbázók, jelenlegi vívók emelik a színvonalat –, s egyre kevesebbet a szakmával. Mondjuk, ez kedden érthető, férfinap van, az erősebb nem stafétái mérik össze tudásukat.

Egy középkorú kollégánk feje búbját vakargatva meséli Móna István olimpiai és világbajnoknak, a Honvéd-vívók szakosztályvezetőjének, hogy az egyik, felettébb csinos nézőtől talán még randevút is kérne, de hát itt van ez a tetemes korkülönbség...

„Miért, hány évvel idősebb nálad?” – vágja rá gondolkodás nélkül az uszoda, a lovarda és a vívóterem poénkényszeres atmoszférájában szocializálódott veterán sportember.

Azért persze öttusáznak is, kezdésnek a lőtéren, s a mieink nem is rosszul, csupán öt kört (60 pontot) „kapnak” a legjobban lövő fehéroroszoktól. Aztán a párbajtőrt olyan jól forgatják Marosiék, hogy meg is nyerik a tusát, 12 pontosra olvad hátrányuk az éllovas mögött.

A fordulópont ezúttal is az úszás, akárcsak 24 órával korábban. Ugyan nem döntik meg fiataljaink a nem hivatalos világcsúcsot – mint hétfőn a lányok –, de negyedik helyükkel átveszik összetettben a vezetést. Az előny húsz pont Fehéroroszország előtt, nagyjából egy verőhiba, de hát a lovaglás hétfőn is olyan jól sikerült...

Természetesen az első csoport utolsó triójaként kezdjük a nyerges tusát, addigra a harmadik helyen álló litvánok három, a fehéroroszok öt rudat vernek, most egy jó kis lovaglás megalapozhatná végső diadalunkat.

Marosi halálra vált arccal vágtat ki a pályára, az első négy akadályból hármat „lekér”, aztán még az utolsót is leszedi, mi lesz még itt, te jó ég? A tavalyi junior Európa-bajnok Kasza menti a menthetőt, ő is az utolsót veri, de azonkívül hibátlan. Ha Tibolya is hasonlóan teljesít, még meglehet az arany.

A filmszínész külsejű tavalyi magyar bajnok – aki 2007-ben kulcscsonttörése miatt az utolsó pillanatban maradt le a vb-ről – a kettes és az ötös építményben tesz kárt, aztán a végén jön a fekete leves: az utolsó akadályra csak második próbálkozásra tudja rávezetni Fátyolt, ezt az amúgy derék székesfehérvári lovacskát, az ellenszegülés további 36 pont levonást ér... Hetvenpontos hátrányba kerülünk a beloruszokkal szemben, de hátra is kell néznünk, mert ott lihegnek a nyakunkon a litvánok. Hamarosan a valóságban is: bár az elsőként rajtoló Marosi remekül fut, Tibolyát utoléri, sőt meg is előzi a korábbi világbajnok litván Edvinas Krungolcas, s ettől kezdve már csak a bronz megtartása szerepel az opciók között. Világbajnok Fehéroroszország, a veterán Andrejus Zadneprovskis – apját még Zadnyeprovszkijnak hívták a szovjet időkben, ő is öttusázott... – másodiknak hozza be Litvániát, nekünk marad a bronz.

Azért az is érem...