ETO Park: bronzkori lelet

Hideg, metsző szél süvített keresztül az átépítés alatt álló, még régi önmagát idéző ETO-stadionon. A lelátón alig kétszázan dideregtek és szentségeltek, a pályán pedig a győri zöld-fehérek szenvedtek.

Ez volt az ETO történetének egyik legszomorúbb pillanata.

Csak néhány éve történt, nem is volt olyan rég, 2008 tavasza viszont újra visszacsalogatta a szurkolókat az épülő, szépülő, impozáns stadionba. S nem csak az egyre kifogástalanabb körülményeknek köszönhetően: talán még ennél is fontosabb volt, hogy a csapat újra dobogós helyezésért harcolt. Tarsoly Csaba akkor is visszafogottan nyilatkozott, amikor csapatát kétszázan szidták, s most is ugyanígy tesz, amikor hatezren ünneplik az általa pénzelt és immár bronzérmes, az UEFA-kupában induló együttest.

Néhány napja interjút kértem öntől, de elhárított azzal, várjuk meg, mire megy a Debrecen a Honvéddal a Magyar Kupa döntőjében, az Újpesttel az utolsó fordulóban, s persze mi lesz az eredmény a Diósgyőr–ETO találkozón. Saját csapatában vagy a szerencsében nem bízott?

Bíztam én mindkettőben, alapjában véve optimista ember vagyok, de nem szeretek előre inni a medve bőrére – válaszolta Tarsoly Csaba. – Az is biztos, hogy néhány napja még túl sok volt a ha a mi UEFA-kupás szereplésünk körül, de a csapat a hajrában is a maximumot nyújtotta. Büszke vagyok arra, amit ebben az évben elértünk, de azt mindenképpen írja le, szó sincs valamiféle földöntúli örömről. Helyén kezeljük, ami történt. A bronzérem még csak az út eleje.

A büszkeséget említette. Rögtön meg is kérdezném, mire gondol nagyobb elégedettséggel: a gyönyörű ETO Parkra vagy a futballcsapatra?

Ha egy apát megkérdez arról, melyik gyerekét favorizálja, mit válaszol erre? Számomra az ETO Park és az együttes egyformán fontos. Mindkettőből megpróbálom kihozni a maximumot.

Hét éve került Győrbe afféle pesti üzletemberként. Sokáig idegenként kezelték a szurkolók, városvezetők. Nem volt olyan pillanat, amikor azt mondta: Úristen, hová tettem a pénzem, egyáltalán, mit keresek itt?

Voltak ilyen pillanataim, de ez szerintem természetes. Az is igaz, hogy soha semmit sem adtam fel. De kiráz a hideg, ha sikeres üzletembernek titulálnak: annyira semmitmondó kifejezés ez, nekem mindenért meg kell küzdenem az életben, pontosan tudom, honnan indultam, és hol tartok.

Amikor kétszázan ültek a lelátón, és szidták a játékosokat... És olykor önt is.

Engem nem. Vagy legalábbis nem volt jellemző. Szóval amikor néhány százan szidták a játékosokat, valóban elkedvetlenedtem, de azt mondtam magamban, ha már ennyi energiát ölök ebbe az egykoron sikeres klubba, és nekiálltam átalakítani az egész komplexumot, egyszerűen nem futhatok világgá.

Elárulja, hogy mennyi pénzt költ az egyesületre évente?

Nem beszélek pénzről, elégedjen meg annyival, hogy az ETO költségvetése nincs az első háromban Magyarországon.

Azt akarja mondani, hogy a Debrecen, az Újpest vagy mondjuk a Honvéd több pénzből él és gazdálkodik?

Ebben egészen biztos vagyok.

Mi az, amit megbánt az elmúlt hét esztendőben?

Így visszagondolva azt mondom, hogy semmit sem kellett megbánnom, pedig rengeteg rossz döntést hoztam. Elsoroljam, hány edzőt alkalmaztam? Várjon csak... Varga Zoltán, Tamási Zsolt, Varga Zoltán, Kiprich József, Reszeli Soós István, Csank János, Pajkos János, Klement Tibor és Egervári Sándor. Gyanítom, nem mondok újat, hogy itthon meglehetősen szűk a keret, amelyből válogatni lehet.

Tavaly nyáron miért éppen Egervári Sándor mellett döntött?

Azért, mert olyan edzőt szerettem volna, akire felnéznek a játékosok.

A szakmai stáb javasolta Tököli Attila igazolását is, aki később Pakson egyedül verte meg az ETO-t, mégsem került Győrbe...

Nem szeretnék ilyesmivel foglalkozni. Tököli Attila jól játszott ellenünk, legyen elég ennyi.

Mennyire állt a város az ETO és ön mellé?

Volt olyan időszak, amikor évi egy-, azaz egymillió forinttal segített bennünket, ez a helyzet szerencsére megváltozott. Győr 68 millió forintot ad utánpótlásra, amelyből mi is részesülünk.

Mennyit kerestek a játékosok a harmadik hellyel és az UEFA-kupa-szereplés kiharcolásával?

Maradjunk annyiban, hogy jól, nagyon jól kerestek a fiúk.

Megvan már, hogy a stadionavatón augusztus végén a Milan vagy a Bayern München lesz az ETO ellenfele?

Még mindig nincs végleges válasz, az Auditól nem kaptuk meg a részletes programot.

A Milannal viszont gálameccs nélkül is összefuthatnak, mondjuk az UEFA-kupában.

Ne is mondja. Csodálatos pillanat lenne. Az UEFA-kupa csoportkörébe jutni és sztárcsapatok pályára lépésével megtölteni az addigra elkészült ETO Parkot – ez foglalkoztat most leginkább.

Egyébként álmodozó típus?

Nem én. Azt szoktam mondani, hogy hamvas fiatalos negyvenesként élek, méghozzá két lábbal a földön. Nem az álmodozásban hiszek, hanem a munkában.