Kiküzdött, kedves arany
Az MTK labdarúgói a pályán ünnepeltek, a közönség éltette kedvenceit, az együttest irányító Garami József azonban csendesen meghúzódott a játékoskijáróban, és onnan nézte a fiesztát. Az élvonal legrutinosabb szakembere – a REAC elleni összecsapás a 617. élvonalbeli mecscse volt – hagyta, hogy játékosai kiélvezzék a sikert, de az arcán jól látható volt a hatalmas boldogság. A szakember tizenegy évvel ezelőtt, 1997-ben már a csúcsra vezette az MTKt, nem kis szerepe volt a Ferencváros 2004-es elsőségében, most pedig olyan csikócsapattal sikerült a legjobbnak bizonyulnia, amelytől a bajnokság kezdete előtt talán senki sem várta az elsőséget.
A pártatlan szemlélő azt gondolná, amikor egy edző csapatával a csúcsra ér, szétveti a boldogság. Miért nem ünnepel a pályán a játékosaival együtt?
A magam módján természetesen nagyon örülök – válaszolta Garami József. – Nyugodtan vártam a REAC elleni kilencven percet, de az első félidőben látottak nem tetszettek, és nem tagadom, a kispadon ekkor nem én voltam a nyugalom szobra. Szerencsére a szünetben rendeztük sorainkat, és nemcsak azért vagyok boldog, mert győzelmünk bajnoki címet eredményezett, hanem mert fiatal játékosainkat az elmúlt években sikerült helyes irányba terelni. Biztos vagyok abban, közülük többen nagyon jó labdarúgókká válnak.
Tavaly az MTK második lett a Debrecen mögött, ráadásul a nyáron olyan alapemberek távoztak, mint Balogh Béla, Czvitkovics Péter, Németh Krisztián és Hrepka Ádám. Mivel sikerült mégis megelőzni a riválisokat?
Sokat jelentett, hogy sikerült olyan csapatot kialakítani, amely méltó ellenfele tudott lenni a rutinosabb játékoskerettel büszkélkedő együtteseknek. Az MTK bizonyította, hogy saját nevelésű futballistákkal képzeli el a jövőt, és megnyugtató, hogy az agárdi futballakadémián most is tehetséges labdarúgóink vannak. Talán mondhatom, biztosított a klub jövője. Nevelőegyesület lettünk, ezt az utat választottuk, de ettől függetlenül mindig a lehető legjobb eredményt szeretnénk elérni. Az elmúlt évekhez képest a csapat sokat fejlődött abban, hogy a riválisokkal szemben idegenben is eredményes tudott lenni.
Milyen szereplésre számított azután, hogy meghatározó labdarúgók távoztak, ugyanakkor csak Agárdról erősített az MTK?
Valóban igaz, hogy a nyári átigazolási időszakban olyan futballisták igazoltak át tőlünk, akik meghatározó szerepet töltöttek be. Ha ebből indulok ki, a siker mértéke kétségtelenül váratlanul ért bennünket. Ráadásul ne feledje el, nehéz volt a tavaszi sorsolásunk, és őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen jó idegenbeli mérleget produkálunk. De rögtön hozzátenném azt is, arra sem számítottam, hogy hazai pályán ennyi pontot veszítünk. Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy az MTK-nak tavaszszal mindig visszaesik a teljesítménye. Két évvel ezelőtt például tavaszi elsők voltunk, és most sem kell szégyenkeznünk.
Részese volt az MTK 1997es, a Ferencváros 2004-es és a kék-fehérek 2008-as bajnoki címének. Lehet különbséget tenni a három siker között?
Nyilván lehet. A Fradinál akkor csak az őszi idényben irányítottam a csapatot, az igazi ünneplésben már nem vehettem részt. A tizenegy évvel ezelőtti MTK igazi profi együttes volt remek képességű válogatott labdarúgókkal, és ha kicsit szerencsésebbek vagyunk, a BL-ben is sikeresek lehettünk volna. A mostani kiküzdött aranyérem, ami nagyon kedves nekem.
