„A pontosság a királyok eré nye” – szokták volt mondani, de Otto Rehhagel, a görög válogatott német szövetségi kapitánya rácáfolt erre. A szakembert még a brémai edzősködésekor keresztelték el a szurkolók „Otto, a király”-nak, ennek ellenére a 69 esztendős tréner már a megadott esti hét órás időpont előtt negyedórával a Puskás Ferenc Stadion gyepére parancsolta övéit. Így a későn (illetve pontosan) érkező érdeklődők nem láthatták, ahogy az edző fiatalokat meghazudtoló lazasággal bekocogott a pálya közepére, majd bal külsővel és jobb belsővel passzolgatta vissza játékosainak az elépattanó labdákat. Aztán megállt egy helyben, és összefont karokkal, csendben figyelt.
A szemöldökét akkor ráncolta először, amikor a Nürnberg támadója, Angelosz Hariszteasz lebicegett a pályáról, hogy aztán a teljes görög egészségügyi stáb rávethesse magát a kispadoknál. A játékos a bal bokáját fájlalta, de nem volt annyira nagy a baj, hogy ne lehetett volna néhány méter fáslival orvosolni. A nyurga csatár háromnégy perc múlva már robogott is vissza a többiekhez, hogy aztán – mutatóba a kételkedőknek – Csikar-szögből rúgjon gólt a félpályára becipelt alumíniumkapuba.
Viszont nem készült a többiekkel a Panathinaikosz középpályása, Jorgosz Karagunisz, aki szimpla edzőcipőben rótta a köröket, olykor megmegállt, hogy aztán tovább gimnasztikázzon.
Közben a többiek felsorakoztak a kezdőkör vonalára, és kapitányuk minden egyes mondatát tapssal üdvözölték. Amikor a nap a lelátó takarásába bújt, előkerültek a zöld mellények, és kezdetét vette az egymás közötti játék. A görögök a földön járatták a labdát, igyekeztek egy, maximum két érintéssel játékba hozni a másikat. Mire a játékosok igazán bemelegedtek volna, narancssárga felsőbe bújt tar biztonságiak kitessékelték a nézőket.
Pedig nincs itt titok. Az Ebcímvédő elleni meccs így is, úgy is nagy próbatétel lesz a mienknek.
