Feltöltött aksival előre!

Zavarhatom? Nem ijesztjük el a halakat? Zavarhatom? Nem ijesztjük el a halakat?

Már hazajöttem, itthon pihenek. De valóban voltam horgászni: öt napot Tatán, kettőt Jászkiséren töltöttem.

Sikeresen?

Attól függ, honnan nézzük. Nagy kapás nem volt, csak kárászok és keszegek akadtak a horogra. Viszont csodálatos nyugalomban és környezetben lazítottam. Nagyon rám fért, hogy a vízilabda mellett a másik szenvedélyemnek hódolhattam.

Feltöltődött?

Igen. Nettó három hetet tudtam pihenni, és ez elég volt. Pedig alaposan lemerült az aksi…

Iszonyatos hévvel játszotta végig a szezont, sokan fel is tették a kérdést: „Meddig bírja ezt a strapát?” Persze akinek Őserő az egyik beceneve…

Bizonyítani akartam, hogy engem nem lehet leírni. A végtelenül szimpatikus szegedi vezetők, szponzorok, a nagyszerű kollektíva mind-mind közrejátszott abban, hogy hatalmas elánnal vessem bele magam a küzdelembe.

A dereka bírja a gyűrődést?

Abszolút. Sok has- és hátizomgyakorlattal karbantartom, nincs ezzel probléma, ezen semmi sem múlik.

Előfordult, hogy kiérdemelte az egyszemélyes csapat jelzőt a Szeged. Hízelgő volt, vagy idegesítette?

Hozzám is eljutottak az ilyen és ehhez hasonló kifejezések, ami esetenként bosszantott. Különösen egy-egy vereség után.

Vitathatatlan, a Szeged eredményessége nagyban függött az ön játékától.

Nézze, tisztában voltam a szezonban azzal, hogy én vagyok a csapat olimpiai bajnoka, húzóembere. Nem volt ez másként Olaszországban, a Nerviben, de még Újpesten sem. Nagy terhet cipeltem a vállamon, bosszantott, ha az ellenfelek kikapcsoltak a játékból, és a többieknek nem ment. Baksa Laci, Weszelovszky Laci és Milos Korolija remek játékosok, ezért is szerepeltünk ilyen jól. De ahhoz, hogy feljebb lépjünk, kell még egy gólvágó. A dobogóra most nem fértünk fel, de ami késik, remélem, nem múlik!

Hatvan gólt lőtt az alapszakaszban, éppen annyit, mint amennyit tavaly Benedek Tibor. A gólkirályi cím mellett ez is jól hangzik, nem?

De még milyen jól!

És az, hogy a 2004-es esztendő után ismét tagja a világversenyekre készülő válogatott keretnek?

Ne is mondja… Nagy vágyam volt, hogy így legyen. Boldog vagyok, hogy Kemény Dénes meghívott, és lehetőséget ad arra, hogy megmutassam, mit tudok. Tisztában vagyok azzal, a neheze csak most következik, de állok elébe a munkának!

Motivált, ez érezhető.

Csodálkozik? Az athéni olimpia óta semmit sem nyertem. Érti? Én, aki végtelenül sikerre éhes pali vagyok, négy éve egyetlenegy aranyérmet sem vittem haza. Na jó, ez nem is igaz…

Nocsak.

Tavaly Máltai Kupát nyertem…

Magasztos...

Ugye? Háromezer néző előtt játszottunk Märcz Tomiék csapata ellen. Jó buli volt. De komolyra fordítva: a kapitány rendkívül elszánt és győzelemre kiéhezett Varga Tamással találkozik majd a felkészülés során.

Emlékeim szerint Athén előtt sem volt másképpen. De mennyit változott azóta?

Megfontoltabb lettem, ez tény. És erősebb, jóval erősebb.

Visszagondolva például az athéni döntőre, amikor emberelőnyben középen emelkedett ki a vízből, és több szerb pólós közös erővel sem volt képes megállítani, elképzelni is nehéz ezt a kijelentését.

Akkor száz kiló voltam, most százhárom és száznégy között van a versenysúlyom. Háromnégy kiló izom jött fel rám, ennek köszönhetően sokkal jobban bírom például a bekkelést. A robbanékonyságomból sem veszítettem, erre különös figyelmet fordítottam.

Nyerő típusú játékosnak tartja magát?

Az mindegy, hogy én minek tartom magamat, a lényeg, hogy az edzők mit gondolnak.

Csak azért vetettem fel, mert Kemény Dénes mester ilyen játékosokat keres.

kezdjük a melót, drukk nincs bennem, csak sikeréhség. Nem lehet, hogy a máltai kupaarany legyen az utolsó diadalom!