Kevesen gondolták volna ezt mondjuk az alapszakasz hajrájában: csupán egy győzelem választja el a döntőtől az előző bajnokság sokáig csak küszködő aranyérmesét. A vezetőedző, Pór Péter is elismeri, akkoriban neki is úgy tűnt, együttesének nincs helye még az elődöntőben sem. Aztán láss csodát: Cziczás Lászlóék a negyeddöntőben nagy bravúrral az alapszakaszban három hellyel előttük végző Pécset verték meg, most pedig a 2008-ban mutatott teljesítménye alapján sokáig megállíthatatlannak látszó Körmend ellen állnak továbbjutásra.
Mi történhetett a piros-feketékkel, hogy így összekapták magukat?
„Nyilván sokat számít, hogy Andrius Jurkunas újra játékra jelentkezett, ő tavaly is bizonyította, hogy meghatározó szerepet tölt be, főleg védekezésben – indokolt a tavalyi bajnoki és kupadiadallal mennybe menő mester. – Ezáltal a többiek biztonságérzete is megnőtt, és újra hatvan kapott ponttal fejezzük be a meccseket. A másik ok, hogy mostanában volt jó néhány olyan mérkőzésünk, amelyeen kiválóan dobtuk a hárompontosokat.”
Pécsen például, a párharc harmadik összecsapásán meg sem álltak 18-ig, de a körmendiek elleni elődöntő keddi találkozóján is berámoltak 12 hármast. Előtte viszont a vasi kisvárosban az utolsó negyedben 0/11 volt a triplamutatójuk – el is bukták a végjátékot. A jelenlegi Szolnoki Olaj eredményessége tehát egyértelműen a távoli dobásoktól függ, és ezt alátámasztja a csapatszerkezet: immár jó ideje klasszikus center nélkül játszik, közeli kosarakra így nem nagyon építhet. Jellemző, hogy az elmúlt hetekben megszokottá váló kezdő ötös legmagasabb tagja, a már említett Jurkunas is leginkább kintről szeret kísérletezni.
