Az egyik büfé mellett a ven déglátósok söröshordókat görgetnek nagy zajjal, amin már csak azért is csodálkozunk, mert a rendelkezések értelmében a stadion környékén tilos alkoholos italt árusítani. A szervezők hozzáállását egyébként általában véve az aggodalom jellemzi, és érdekes módon a hírhedt brit huligánoknál is jobban tartanak a még hírhedtebb orosz huligánoktól. A tavaly őszi orosz–angol válogatott mérkőzés előtti és utáni szurkolói összecsapásokból tanulva az orosz sportminiszter a szerdai BL-döntő előtt külön egyeztetett a városi drukkercsoportokkal, kérve őket, hogy ezúttal tekintsenek el az erőfitogtatástól.
A brit vendégeket pedig a szervezők, ahogy sokszor elmondták, nagy szeretettel és tárt karokkal várják – a meccs napjára. Részben a szállodák telítettségére hivatkozva az angoloknak azt javasolták, ne töltsenek itt egyetlen éjszakát sem, jöjjenek szerda délelőtt, és távozzanak szerda éjszaka. Noha a várható negyvenötezer angolból néhány ezer már célba ért, a legtöbben komolyan vették az ajánlást, és valóban a meccs napján futnak be Moszkvába.
Erre következtethetünk abból is, hogy a városi repülőterek elosztásánál a Chelsea híveinek jutó Seremetyjevón kedd kora délutáni ottjártunkkor nem lehetett hangos rigmusokat hallani, s a londoni klub dressze is csak itt-ott tűnt fel. A reptéri összképet elnézve ugyanakkor megállapítható volt, a domináns szín a várócsarnokban csakugyan a kék.
Ráadásul az érzést erősítette, hogy a reptérről a városba vezető úton az első lerobbant teherautó oldaláról is égszínkék festékdarabok pattogzottak le. Pedig később kiderült, ez a szempont nem tekinthető megbízhatónak, hogy mást ne mondjunk, a következő kanyarban – elszorul a magyar utazó szíve – egy zöld Ikarus busz vesztegelt a belső sávban. (A hazánkban egyre inkább visszaszoruló gépjárműipari hungarikum itteni hírére jellemző, hogy amikor a moszkvai taxisofőr megtudja, honnan jövök, csillogó szemekkel felkiált: Ikarus!)
Visszatérve az orosz vendéglátásra, furcsamód az angolok „hazaküldése” ellenére is mintegy ötvenmillió dolláros bevételt hoz az esemény a rendezők konyhájára. Ezután gondoljunk csak bele, mekkora üzlet lenne a mérkőzés lebonyolítása, ha arra buzdítanák a vendégeket, töltsenek el minél több éjszakát a szállodákban! Például ha a Luzsnyikitől egy metrómegállóra fekvő tizenegy emeletes Szojuz Hotelben kedden éjszakára nem három (!), hanem ötvenhárom szobát vennének ki az angolok…
Persze ha tényleg ez a biztonság ára, alighanem senki sem bánja, hogy Moszkva csak átutazó vendégeket lát a brit szurkolókban. Egy, a tapasztalat fontosságát hangsúlyozó orosz mondás szerint egy megvert ember ér annyit, mint két sértetlen. Maradjunk annyiban: elhisszük.
