A csúcson kezdi meg pályafutását

„Tudtam, hogy válogatott fut ballista válik belőle, a képességei feljogosítják erre, de hogy ilyen korán megkapja a lehetőséget, nem gondoltam volna” – kommentálta Koltai Tamás kerettagságát klubedzője, Egervári Sándor. A győri szakembernél jobban csak a 21 éves középpályást lepte meg a behívó.

Hogyan képzeljük el az ünnepélyes pillanatot? Erwin Koeman felhívta, és megkérte, jelenjen meg a válogatott hétfő délelőtti találkozóján?

A telefonhívás stimmel, csak nem a szövetségi kapitány, hanem az ETO ügyvezetője, Klement Tibor volt a vonal túlsó végén, és ő újságolta el, hogy tagja lettem a keretnek – elevenítette fel a vasárnap esti beszélgetést Koltai Tamás. – Nagyon tisztelem Klement Tibort, de az igazat megvallva először nem hittem neki, hirtelenjében az jutott eszembe, hogy biztos rossz számot tárcsázott… Szükségem volt kis időre, amíg tudatosult bennem, hogy valóban csatlakozhatom a válogatotthoz. Bár ez nem teljes mértékben fedi a valóságot, hiszen a mai napig nem fogtam fel, hogy helyet kaptam a legjobbak között.

Akkor meg sem kérdezem, hogy számított-e a behívóra.

Még csak nem is álmodoztam róla. Úgy voltam vele, hogy majd egyszer, talán… Egyébként ez az idény meseszerűen alakul számomra, tavaly ősszel felkerültem az NB I-es keretbe, novemberben megszereztem az első élvonalbeli gólomat, tavasszal stabil játékossá váltam az ETO-ban, most meg itt vagyok, Gödön.

Erwin Koeman eddig kétszer látta élőben játszani, a tudósításokat fellapozva kiderül, a Debrecen elleni Ligakupa-meccsen, valamint az újpesti bajnokin is remekül teljesített.

Örülök, ha az újságírók így látták, annak pedig még jobban, hogy a jelek szerint a kapitánynak is hasonló a véleménye. Hatalmas szerencsém volt, hogy a szakember épp arra a két mérkőzésre látogatott ki, amelyen jól ment a játék. Sőt a Megyeri úton életem legjobbját nyújtottam.

Válogatott szintű futballistának tartja magát?

Hűha… Eddig mindössze egyszer ölthettem magamra a címeres mezt – akkor az U21-es csapatban jutottam szóhoz –, úgyhogy gyakorlatilag a csúcson kezdeném a válogatottbeli pályafutásomat… A viccet félretéve: az imént már utaltam rá, hogy még sok mindent kell tanulnom, ugyanakkor úgy vagyok vele, ha megkapom az esélyt, élni akarok vele.

Mit gondol, pályára lép szombaton?

Ha beállítanak, igyekszem a maximumot kihozni magamból, ha nem, nagyon szurkolok majd a csapatnak.

Mi igaz abból, hogy két edzés között a tankönyveket bújja?

A Széchenyi István Egyetem gépészmérnöki karára járok, vizsgaidőszak van. A héten lett volna jelenésem a tanárok előtt, de ezt el kellett halasztanom. Ha hazatérek, pótolom a mulasztást. Kedvezményre nem számítok, de jó lenne úgy bekopogni a dékánhoz, hogy azért voltam kénytelen eltolni a vizsgáimat, mert a magyar válogatottban játszottam…