Zápor mellé jött a gólzápor (folytatás)

dulójában esedékes találkozó péntek este hét órai kezdéssel szerepelt a programban. Aztán egyszer csak jött az értesítés: a két csapat kérésére átkerült szombatra a találkozó. Apró probléma, hogy a debreceniek nem kérték a módosítást. Ehhez képest csekélység a jövő hét végi Paks–Debrecen meccs szombatról vasárnapra, majd a hét utolsó napjáról péntekre helyezése, s az utolsó fordulóban, az Újpest debreceni vizitjének előre hozása vasárnapról szombatra. A már citált futballkultúrákban amúgy is alapvető kívánalom az azonos meccsidőpont az utolsó körökben, felénk azonban erre esély sincs, hiszen például a záró fordulóban az egyik bajnokesélyes, az MTK nem is lép pályára a Sopron kizárása miatt. Persze ettől még – amikor lehetséges – játszhatnának azonos időpontban az aranyéremért harcoló együttesek. Mit várjunk a magyar focitól, ha azok sem veszik komolyan a bajnokságot, akik szervezik…

A Loki szurkolói kicsit boszszankodtak, hogy a Fehérvár elleni meccset ebédidőben kezdték, ám a bajnoki hajrá izgalmai miatt a korábbiaknál többen voltak az Oláh Gábor utcai stadionban. „Harcoljatok a bajnoki

címért!” – zúgta a hazai B-közép már a csapatok bevonulásakor, ám az idő előrehaladtával kicsit csalódottnak tetszett a lelátó népe. Aztán a fehérváriak elhibázott büntetője után újra lelkesebb lett a publikum, s a második félidőben az sem zavarta a DVSC sikeréért szorítókat, hogy hatalmas nyári zápor vonult végig a cívisváros fölött. (Az eső amúgy is megszokott kísérője a Loki tavaszi meccseinek.) Amikor ugyanis alaposan eláztak a nézőtéren ülők, már 2–0-ra vezettek a debreceniek, s Huszák Tamás és Czvitkovics Péter találata sokkal elviselhetőbbé tette az égi áldást is. Ráadásul azt Debrecenben is tudják, hogy a májusi eső aranyat ér…

A debreceniek az elmúlt három bajnoki címük alkalmával már elég rutint szereztek ahhoz, hogy jól bírják a hajrát, s az elmúlt hetekben nem is hibáztak. Legutóbbi hét meccsükön 21 pontot szereztek, imponáló 20–2-es gólkülönbséggel.