Magyaros stílusban

Ha valaki, hát ön min dent tud Erwin Koemanról, hiszen az irodájuk egymás mellett van az MLSZ-ben. Mit látott? Az új kapitánynak tálcán hozták a segítőket, vagy ő választott? Ha valaki, hát ön min dent tud Erwin Koemanról, hiszen az irodájuk egymás mellett van az MLSZ-ben. Mit látott? Az új kapitánynak tálcán hozták a segítőket, vagy ő választott?

Természetesen nem leskelődtem, nem hallgatóztam, de láttam, amit láttam: Erwin Koeman maga választotta ki a segítőit – mondta Bicskei Bertalan. – Miután korábban beszélgettem vele, azt is tudom, hogy nem akart Hollandiából hozni magával segítőket. Ez esetben pedig teljesen normális dolog, hogy több szakembert ajánlottakneki – hetet biztosan –, és végül ő beszélgetett a jelöltekkel, tanúsíthatom, hosszú órákon át.

És? Jól választott?

Remekül. Az első számú segítője, Aczél Zoltán olyan edző, aki végigjárta a szamárlétrát, nem mellékesen most végezte el a pro licences tanfolyamot, azaz ambíciója is van; Petry Zsoltnak a vérében van a kapuskodás, ráadásul Németországban, Paderbornban már edzősködött is; Máté Csaba kiválasztása is jó húzás, hiszen tökéletesen beszél flamandul, ráadásul gyakorlati munkát végző szakember, és akkor is illik bizalommal lenni iránta, ha a legtöbben – bevallom, magam is – nem ismerik.

No, de miért nem ön segít? Illetve, most miért nincs szükség a nagy hármasra, a Várhidi Péter tanácsadótestületének kinevezett Dunai Antal, Mészöly Kálmán, Bicskei Bertalan trióra?

Szerintem szükség van ránk. Ahogyan Várhidi Péter kikérhette a véleményemet – Dunai Antal és Mészöly Kálmán nevében nem nyilatkozhatok –, úgy ezt megteheti Erwin Koeman is. Sőt! Mi már beszélgettünk is útban Győrbe, a Ligakupa-mérkőzésre.

Vizsgáztatta?

Ne vicceljen már!

Na! Ha két edző utazik egy autóban, akkor csak nem politizálnak.

Szakmázgattunk, de csak azt tudom mondani, mint már előttem többen is: Erwin Koeman profi edző, határozott elképzelései vannak, azaz jó partnerek kellenek ahhoz, hogy megértsék, mellette mit kell tenniük a remélt sikerért..

Ugyebár ön vezeti a magyarországi edzőképzést, és a jelszava az, hogy labdarúgásunkban ismét a magyaros stílus domináljon. Számomra ellentmondásos, hogy miközben erről beszélnek, aközben külföldről jött edzőt hívnak, hogy kísérletezzen a sportágban.

Nálunk nem Erwin Koemannak kell megteremtenie az alapokat, hanem azoknak a szakembereknek, akik az utánpótlásunkat nevelik. A magyaros stílus újbóli megalkotása nem kapitányfüggő.

Csakhogy a futball varázsa a fiatalok körében elveszett, egyes vélekedések szerint ma már az öregfiúk száma meghaladja a gyerekfutballistákét…

Ez nem igaz.

Miért, hány gyerekjátékos futballozik ma Magyarországon?

Nincs százezer.

Ez pedig kevés, éppen ezért gondolom azt, hogy felborultak az arányok a futballunkban, és szemfényvesztés stílusokról, fejlődésről, kitörésről, eredményességről beszélni ott, ahol nincsenek meg az alapok.

Azt elfogadom, hogy kevés a futballt választó gyerekek száma, hiszen tízszer annyi fiatalra, azaz közel egymillió, labdarúgást kedvelő ifjúra lenne szükség ahhoz, hogy új irányba mozdulhasson a sportág.

Szerintem ezt a százezer gyereket sem tudja jól nevelni a sportág. A mai, gyorstalpalós világban hány olyan edzőt tud mondani, aki csak pár száz sráccal tud hitelesen foglalkozni, és megtanítja, mit jelent a labdarúgásban a magyaros stílus?

Ez nagyon fontos kérdés, és egyetértek azzal, hogy több edzőre lenne szükség, és a mi feladatunk az, hogy elérjük: néhány éven belül még a legalacsonyabb osztályú csapatnál is tanfolyamon végzett edzők dolgozzanak. Ma egyébként négyezer UEFA B-licences, mintegy hatszáz A-licences és hetven pro licences edző dolgozik Magyarországon.

Ha pusztán a számokat – azaz a játékosokét, az edzőkét, a használható pályákét – vesszük alapul, a magyar futballnak hol a helye a világban?

Európa közepe alatt.

Az majdnem a béka popsija.

Ez durva megfogalmazás, és nem is igaz. Az viszont tény, hogy a nem is olyan régen még szegénynek mondott, a futballtérképen alig észrevehető országok is előretörnek: a klubfutball erősödésével és egyáltalán a nemzeti futball megerősítésével hamarosan még előrébb lép Bulgária, Albánia...

Hoppá! Albánia! Velünk egy vb-selejtezőcsoportban lévő országról van szó. Néhány hozzáértő azt mondja, hogy a soron következő versenyben mi már az albánokat sem előzzük meg. Igazuk van?

Azt mondom, hogy oda kell figyelni a véleményükre. Speciel Albániában jó vagyok, mert két esztendeje hívtak kapitánynak, tárgyaltam odakint. A pillanatnyi erőviszonyok mellettünk szólnak, de csak azért, mert a válogatottjuk kiöregedőfélben van. Arra azonban nagyon kíváncsi vagyok, hogy a vb-selejtezőkre mit húz majd ki a kalapjából a kapitányuk, Arie Haan.

Na, még egy holland edző. Mi a titkuk?

A holland edzőképzés roppant magas színvonalú, és arrafelé nem néhány éve kezdtek el jobban odafigyelni a szakemberek korszerű tanítására. A tematika azonban ugyanaz, de az UEFA ajánlása úgy szól, mindenütt a nemzeti hagyományokat is vegyék figyelembe az edzők képzése során.

Magyar edzőt mégsem hívnak külföldre edzőnek, kapitánynak.

Majd hívnak. Néhány tucat évet azért be kell pótolni, ráadásul összehasonlíthatatlan az infrastruktúra, ami a munka alapját jelenti. A futball színvonalát, sőt kultúráját több tényező együttes megléte határozza meg, úgy mint: utánpótlásképzés, szakemberképzés, az akadémiák, a futballműhelyek száma, a tömegbázis és nem utolsósorban a pénz. A pénz, de nem a javadalmazásra, premizálásra fordítható pénz mennyisége, hanem a sportág fejlesztésére szánt bankók tömege. Ezen összetevők nélkül nem megy, és mi még csak az út elején tartunk, mert van utánpótlás-képzési koncepció, vannak már akadémiák, de a futballfejlesztésre szánt pénz még mindig nagyon kevés. Erre kellene összefogni, szövetkezni, hogy legyen jövője a futballunknak, és a magyaros stílus kiteljesedhessen.

Nem is olyan régen még gyakorló edző volt, így pontosan tudhatja, hogy a jól hangzó elméletet milyen szinten bénítja meg a gyakorlat. Ugyebár az ön által irányított Újpest nem tudta legyőzni a liechtensteini Vaduz csapatát az UEFAkupában. A pro licences tanfolyamon oktatja annak a meccsnek tanulságait?

Persze, szóba kerül, sőt előfordul, hogy szembesítenek a kudarccal. Rutinos edzőként nekem is nagy tanulsággal szolgált a rövidre sikerült újpesti munka: egy edző kellő körültekintés, felkészülés nélkül nem vághat bele semmilyen feladatba. A Vaduz elleni meccs az egyéni kudarcom, de nem függ össze a magyar futball gyengeségével.

Tavaly lehetett volna kapitány Zambiában, de az MLSZ szakmai igazgatói posztját választotta. Elege lett a kispadból?

Nagyon szeretem a mostani munkámat. A válogatott kivételével rálátásom, hatásom van a korosztályos futballra, vezethetem a jól megalapozott UEFArendszerű edzőképzést, s remélem, én is sikerrel adom át. Azaz, itt lehet alkotni, és ez manapság nem kis dolog. Ugye?