Kozákék remekeltek

Új helyzetet élt meg Kovács Ka talin a milánói Európa-bajnokságon. Athéni olimpiai bajnokunk az elmúlt tíz esztendőben általában négy-öt számra készült a világversenyeken, igazán zsúfolt programot bonyolított. Ezúttal mindössze az 500 egyesre hangolt, csütörtök óta ez az egy szám élt a fejében, lelkében, mozdulataiban.

Szokatlan is volt számára. A csapat szállodájának liftjében, a versenyre igyekezvén csak annyit mondott szerényen:

„Alig győztem kivárni ezt a napot, végre elérkezett”.

Ahogyan a várt és csütörtök óta „kiböjtölt” Európa-bajnoki cím sem maradt el.

Igaz, Kovács nem volt könynyű helyzetben. Először a féltávnál még az élen lapátoló ukrán Oszipenko-Radomszkát kellett befognia, majd az utolsó 100 méteren a német Katrin Wagner-Augustin hajráját kellett visszavernie. De sikerült! Ahogyan a hetedik olimpiájára készülő olasz Josefa Idemnek is összejött a nagy bravúr: 44 esztendősen bronzérmes lett a kontinensviadalon. Kovács egy fáradt félmosolyt küldött a parton vastapsot kapó olasz felé, majd nem sokkal később ismét a víz felé fordult, hiszen párosban Kozák Danuta és Szabó Gabriella fellépése következett. S Fábiánné Rozsnyói Katalin U23-as korú versenyzői nagyot alakítottak!

Csaknem egy másodperccel verték meg a finn Mikkonen, Rikala (utóbbi nagy rivális lehet egyesben az olimpián) egységet, valamint a németek legjobb duóját, Fanny Fischert és Nicole Reinhardtot, és ezzel újabb két kvótát szereztek a magyar csapatnak.

A lányok a parton mosolyogtak, ünnepeltek. Hát persze, hiszen folytatták a dicső hagyományokat: Paksy és Benedek 2004-es és 2007-es, míg a Kovács, Janics kettős 2005-ös és 2006-os győzelmei után ismét magyar egység állhatott fel a dobogó legfelső fokára. A fiatal lányokat nem befolyásolta a női csapat körüli hercehurca, profi módon oldották meg a rájuk bízott feladatot. És ha azt vesszük, olimpiai riválisaink számára demoralizáló lehet, hogy a magyar viszonylatban hármas számú (bár már ez sem egyértelmű) egység ilyen könnyedén lépett fel Európa trónjára.

S ekkor következett világbajnoki címvédő kenupárosunk, Kozmann György és Kolonics György, akik az előfutamokból saját bevallásuk szerint is nyögvenyelősen jutottak el a döntőbe. Bíztunk benne, hogy a döntőben nyoma sem lesz a nehézségeknek, Kolóék azonban féltávnál csak a hetedik helyen álltak, s félő volt, hasonló kudarc vár rájuk, mint egyesben Vajda Attilára.

De nem így történt!

Párosunk fantasztikus hajrát nyitott, s végül az orosz Szergej Uljegin, Alekszandr Kosztoglod alkotta orosz egység mögött a második helyen rúgta be a hajót a célba. Az eredményhirdetés után, az érmeket szorongatva a két páros rövid eszmecserét folytatott.

Hogy miről szólt a diskurzus? A nemzeti válogatókról, hiszen nemcsak Kolonicséknak, hanem Kosztoglodéknak is ki kell vívniuk még hazájukban az olimpiai indulás jogát.

Sokan még Kolonicsék vállát lapogatták, miközben a kenusok újabb ezüstéremmel örvendeztettek meg minket. A Horváth Gábor, Joób Márton, Balázs Péter és Sarudi Pál egység „orvosolta” a szombati kisiklást (1000 méteren szívszorító látvány volt, ahogy egy nagyobb hullám következtében érmes pozícióból visszaesett az ötödik helyre), s ezúttal nagy hajrával a második helyen ért célba.

Női négyesünknek nem volt nehéz dolga 1000 méteren. Az Európa-bajnoki címét megvédő Paksy Tímea, Benedek Dalma, Keresztesi Alexandra és Fazekas Krisztina egység teljesítménye a partról nézve könynyed edzésnek tűnt…

Ugyanezt már nem mondhattuk el a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor, Benkő Zoltán, Kadler Viktor alkotta férfi négyesünkről, amely az 500 méter ezüstérme után joggal reménykedett a dobogós szereplésben az olimpiai távon is. A célban azonban a boldog pacsizás helyett a fiúk összetörten ültek a hajóban, hiszen nemcsak az örök rivális szlovák és német hajó, de a kétszeres olimpiai bajnok, negyvenesztendős Antonio Rossival kiálló olaszok is megelőzték a mieinket.

Az öröm helyett maradt a fejtörés, a nagy kérdés: hogyan lépünk tovább a pekingi úton?

Eredmények a 20. oldalon