Kék-fehérnek látszó mennyország (folytatás)

módon, elsősorban a bajnoki hajrá kétségkívül szerencsétlen órarendje támasztja alá.

Már nem zöldfülűek az agárdi ifjak sem

Az adósságok és licencproblémák következtében az MLSZ által kizárt Sopron elleni mérkőzés törlése (illetve a bajnoki pontok 3–0-s gólkülönbséggel történő automatikus jóváírása) miatt az MTK-ra csupán egyetlen párharc vár: a jövő héten Sopronban a REAC elleni fellépés lesz az utolsó a sorban. A kollégáiktól eltérően június elsején szabadnapos labdarúgók így abszurd módon (és végső esetben) nem a saját mérkőzésük, hanem a DVSC-TEVA–Újpest találkozó lefújásának pillanatában vallhatják magukat aranyérmesnek.

Ha érveket keresünk a zömmel az agárdi Sándor Károly Akadémiáról kikerülő futballistákra építő MTK megugró bajnoki esélyeinek igazolására, a hátralévő mérkőzések figyelembevétele az élre kívánkozik. Az MTK előtt álló találkozó nehézségi foka ugyanis – legalábbis papíron – meg sem közelíti a rivális debreceniek bármelyik fellépését. A Sopron elleni bónuszpontok bejegyzése mellett az utóbbi időben – nem kizárólag a végeredményt tekintve – figyelemre méltó produkciókkal (4–4 az Újpest, 5–5 a DVTK, legutóbb pedig 3–3 a ZTE ellen) előrukkoló REAC két vállra fektetése, ha nem is ujjgyakorlat, de nem megoldhatatlan feladat. Márpedig a hat pont és a két (valójában ugye egy) meccs minimum plusz négyes gólkülönbsége azt jelenti, hogy a címvédőnek a REAC–MTK összecsapás végeredményétől függően hat ponttal és összességében minimum plusz hatos gólkülönbséggel kell abszolválnia a Paks és az Újpest elleni párbaját. Mellesleg feltehetjük a kérdést, hogy az MTK-nál áldásként vagy inkább rontásként értelmezik-e a 30. fordulós lyukasórát, s ennek tükrében is vallják-e, hogy a sorsuk a saját kezükben van.

A rutintalanság és a visszatérő Hungária körúti tavaszi fáradtság közkedvelt felemlegetése az MTK-siker fő ellenérveként ma már kevésbé állja meg a helyét. Két okból sem, amelyek ráadásul összefüggnek. A most futó idény második felében a fővárosiak nem mutatkoztak hajlandónak olyan látványos összeesésre, mint az előző szezonokban, még úgy sem, hogy az egyébként szűk keretű társaságnak meg kellett birkóznia a Hollandiából hazaküldött csatár, Hrepka Ádám válságával és döcögő kiútkeresésével, valamint a kompánia ez esetben második – és egyben utolsó – tényleges támadója, Pál András kiesésével. 2008 májusának kék-fehér együttese tapasztalat és önbizalom szempontjából nem vethető össze, mondjuk, a 2006-oséval: a kezdőcsapatban alapemberként számon tartott Kanta József, Kulcsár Tamás, Horváth Levente, Urbán Gábor, Pollák Zoltán vagy az utóbbi időben csereként számításba vett Rodenbücher István életkorát és a lejátszott élvonalbeli mérkőzések számát tekintve ma már jóindulattal sem nevezhető zöldfülűnek…

A Loki hétmeccses sikersorozatnál tart

Mindamellett a rutin terén a DVSC-TEVA semmivel sem áll rosszabbul ellenfelénél. A két csapat egymással vívott mérkőzéseinek összevetésében annál inkább. Az MTK az ősszel hazai pályán 3–2-re, a tavasszal pedig 2–0-ra múlta felül az aktuális bajnokot: a két győzelem a párharc szigorúan kétszereplősre szűkítése esetén kap nagy nyomatékot, illetve akkor, ha a kettős között végül ez az összevetés rangsorolna. Amire – azonos pontszám esetén – a győzelmek száma, gólkülönbség, több rúgott gól prioritássor mellett kevés az esély. Úgy fest, a bajnoki finisben a 2006-os debreceni eredménysor kopírozása (a piros-fehérek két éve zsinórban kilenc mérkőzést megnyerve az utolsó fordulóban utasították maguk mögé az Újpestet – jelenleg hétmeccses győzelmi szériát tudhat magáénak Herczeg András együttese) sem garantálja, hogy a honi élvonalban nem kerül sor trónfosztásra.