Több okból is pikáns volt a férfi bajnoki döntő harmadik mérkőzése. A legfontosabb, hogy a szegediek 1–1 után mindenképpen győzni akartak, mondván, a harmadik meccset talán könnyebb megnyerni, mint az esetleges ötödiket. A másik, hogy a KEKgyőzelemtől további lendületet kapott a Veszprém, míg a Szegednek bőven volt ideje a Magyar Kupa-siker után felkészülni a bajnoki finálé harmadik csatájára (ez lehetett előnye és hátránya is a címvédőnek).
A szegediek frissebben, lendületesebben és szerencsésebben kezdtek, míg az MKB a csata elején elaludt.
A hazai belső védők nem tudták követni Danijel Andjelkovics ördöngős cseleit, s a ziccerbe kerülő szegediekkel szemben Dejan Perics sem tudott csodát tenni. Ez furcsa volt, mert az MKB egyik erőssége a védekezés, amelynek tengelyében olyan klasszisok állnak, mint Ivan Lapcsevics, Jevgenyij Lusnyikov és Marian Cosma. Amikor ennek a hármasnak a teljesítménye javult, akkor tudott felzárkózni a Veszprém.
A feszült indulatok akkor kezdtek kissé elszabadulni, amikor Ilyés Ferenc és Luka Zvizej kakaskodása végén Ilyés megrúgta a szlovén szélsőt – mindketten kiállítással bűnhődtek (Ilyés a piros lap miatt sem reklamálhatott volna). A veszprémiek közben kihagyott heteseik miatt dühöngtek, persze ezekért csak önmagukra lehettek mér- >>>
