Mózer Zoltánból igazi vezéregyéniség lett a válogatottban

Mózer Zoltánnak nem volt alkalma unatkozni az elmúlt szezonban, hiszen együttese, az osztrák Hypo Tirol Innsbruck a Közép-európai Ligában, a CEV-kupában, és a rájátszás kezdetétől hazája bajnokságában is érdekelt volt.

A magyar ütőjátékos minden találkozót végigjátszott, mindössze egyetlen meccset kellett kihagynia térdsérülés miatt, amely végül szerencsére nem bizonyult súlyosnak.

„Úgy érzem, éltem a lehetőséggel, jobbak a statisztikai mutatóim, mint itthon voltak, többet voltam foglalkoztatva és több pontot is szereztem – mondta Mózer Zoltán. – Nagyon fontosnak tartom, hogy javultak a hátsósoros támadásaim, és nemzetközi meccsrutint gyűjtöttem. Több lehetőség közül választhatok az átigazolási időszakban, keres Toronyai Miklós román csapata, a CVM Tomis Constanta, valamint néhány olasz másodosztályú klub is, de én szeretnék még egy évig Ausztriában maradni, és csak azután Itáliába szerződni.”

Az osztrák férfi röplabdasportban évek óta hatalmas presztízscsata dúl a Bécs és az Innsbruck csapatai között. Idén a Közép-európai Ligában a Hypo Tirol ezüstérmes lett, az Aon hotVolleys a harmadik helyen zárt, a bajnoki döntőben viszont a fővárosiak legyőzték az Innsbruckot. „Fájó volt, hogy nem sikerült nyerni az osztrák bajnoki döntőben a bécsiek ellen – vallotta be a kitűnő magyar légiós. – Ehhez sajnos a feladónk sérülése is hozzájárult, ezzel együtt azt mondom, hogy reális eredmény született. A következő évben komolyabb célokért küzdhetünk Innsbruckban, a klubvezetőknek jelentős erősítési terveik vannak.”

A válogatottal kapcsolatban Mózer hangsúlyozta, hogy a külföldön játszó magyar röplabdázók szellemisége, hozzáállása profibbá válik, ezért nekik húzóembereknek kell lenniük címeres mezben.

„Egyénileg talán nem vagyunk azon a szinten, ahol az előző válogatott, hiszen kiemelkedő tudású játékosok hiányoznak a keretből – vélekedett a 25 éves ütőjátékos – Mészáros Dömötör, Veres Péter (képünkön) és Koch Róbert rendre jól teljesít Európa legjobb bajnokságaiban, de a válogatott velük sem alkotott igazi csapatot. Közülünk nem emelkedik ki senki, nincsenek különbségek az együttesen belül, ez előnyünkre válhat.

Kántor Sándor vezetésével egy komoly szakmai programot hajtunk végre, de az első feladat, a lengyelországi torna előtt sajnos kevés volt az idő a felkészülésre. Hosszú távra tervezünk, ami nem jelenti azt, hogy a mostani Európa-bajnoki selejtező ne lenne fontos, de úgy fogjuk fel, hogy ha nem sikerül, akkor sincs semmi baj. Darálós, hajtós csapat vagyunk, ha maximálisan koncentrálunk, fegyelmezetten játszunk és betartjuk a taktikát, lehet esélyünk Észtország és Montenegró ellen, és a csoport második helye ugye pótselejtezőt ér!”