Stílusok ha találkoznak

A hírek szerint mintegy százezer Rangers-szimpatizáns szállja meg Manchestert, további tízezrek meg az Ibroxot, azaz a Rangers stadionját, ahová ingyen mehetnek be az érdeklődők. Étel, ital, vérpezsdítő felvezetés, száz négyzetméteres óriáskivetítő – az embernek már-már az az érzése, hogy az egyébként nem kifejezetten nyerő típusú skótok biztosak a Rangers kupagyőzelmében.

„A Zenit Bayern elleni visszavágója után végképp tudatosult bennünk, hogy az orosz csapat a trófea első számú várományosa, nem pedig mi. De most egyetlen meccsen dől el minden, úgyhogy bármi előfordulhat” – mondta például Lee McCulloch, a Rangers sérüléssel bajlódó támadó középpályása, vagyis a jelek szerint a skótok legfeljebb az előkészületekkel állnak jobban.

A józan ész különben is azt diktálja, hogy a CSZKA Moszkva 2005-ös sikere után szerda este ismét orosz győztest avatnak a második számú európai kupasorozatban. Egyrészt a fáradtságfaktor miatt: amíg a Zenit a május 1-jei Bayern-verés (4–0) óta nem játszott tétmérkőzést, a Rangers háromszor is pályára lépett odahaza, nem beszélve arról, hogy Walter Smith együttesének a bajnoki hajrára, no meg a Skót Kupa döntőjére is kell tartalékolnia.

S akkor még nem szóltunk a két gárda potenciálja közti különbségről. Tetszik, nem tetszik, a skótok tökéletesre fejlesztették az antifutballt, pontosabban azt, miként kell kapott gól nélkül túlélni a mérkőzéseket: az UEFA-kupa egyenes kieséses szakaszában lejátszott nyolc összecsapáson mindössze kétszer kapitulált a Rangersvédelem, amelynek hatékonyságáról mindennél többet mond, hogy a fantáziátlannak nem nevezhető firenzei csatárszekció, a Mutu, Santana, Pazzini trió 210 perc alatt egy gólt sem tudott összehozni a büntetőpárbajjal végződő elődöntőben.

Csakhogy a Zenithez fogható támadó szellemű csapattal nem találkozott a sorozatban a Rangers. Az orosz bajnok a labdát ragyogóan járatva jut el az ellenfél kapujáig, ahol villámgyors középpályásai közül Viktor Fajzulin és Konsztantyin Zirjanov előszeretettel segít be a robbanékony csatároknak. Nem létezik, hogy Dick Advocaat emberei ne dolgozzanak ki legalább fél tucat helyzetet, márpedig a Zenit egyik erőssége éppen az, hogy kínálkozó lehetőségeit nagy százalékban értékesíti.

S ha már az erősségek: sérülések és/vagy eltiltások miatt a szentpéterváriak ebben az idényben jószerével nem játszottak még a legerősebb összeállításukban, mégis bejutottak a döntőbe; ez a „hagyomány” természetesen a fináléban sem szakad meg, Pavel Pogrebnjak, a sorozat gólkirálya, a Bayern hóhéra sárga lapjai miatt nem léphet pályára. Hogy ez tragédia volna?

„Pavel számára mindenképpen, de bármilyen furán is hangzik, csapatunknak nem az. Persze sajnáljuk, hogy gólerős csatárunk nem játszhat, ám éppen azért tartunk ott, ahol, mert keretünk olyan erős és egységes, hogy a legjobbjainkat is tudjuk pótolni. A Rangers? Mint minden ellenfelünket, a skótokat is tiszteljük, de nem ijedünk meg tőlük. Hiába a remek védekezésük, gyors, fegyelmezett és improvizatív futballal legyőzhetők” – magyarázta Anatolij Timoscsuk, a Zenit ukrán középpályása.

Az általa említett erények Andrej Arsavinban megvannak. A Bayern elleni elődöntő viszszavágóját eltiltása miatt kihagyó vezér lehet a siker kulcsa, és nem csupán gólérzékenysége miatt: négy találata mellett eddig nyolcszor szolgálta ki társait, alátámasztva sokoldalúságát.

S mivel a klasszis sportolók akkor hozzák ki magukból a legjobb teljesítményt, amikor arra a legnagyobb szükség van, szerda este érdemes figyelnünk a Zenit kölyökképű, ördöngös 10-esére.