Valóra vált aranyálom

A sportág igazi ünnepe volt a szombati KEK-finálé. A mannheimi ultramodern SAPcsarnok zsúfolásig megtelt: 14 ezer jegyet adtak el, pedig a hivatalos befogadóképessége „csak” 13 500, ám a kapuk mögötti üres térre is mobil lelátót tettek a szervezők. A magyar válogatott játékosoknak ismerős volt a csodálatos aréna, hiszen legjobbjaink tavaly itt játszották vb-mérkőzéseik egy részét. A mannheimi Buday Dániel meg otthon is érezhette magát, hiszen az RN Löwen a legfontosabb meccseit ebben a csarnokban rendezi. Az MKB Veszprémet 700 nagyon lelkes szurkoló kísérte el, s nekik is fontos szerepük volt abban, hogy már a csata előtt fantasztikus kupahangulat, a fináléhoz méltó légkör uralkodott a lelátókon.

Mocsai Lajos edző ezúttal Gulyás Pétert, Zsarko Markovicsot és Pásztor Istvánt hagyta ki a csapatból. „Azoknak

adok bizalmat, akik a 37–32-es győzelmet otthon kiharcolták. Az orvosok rendbe hozták Eklemovics Nikola fájós vádliját, és Ilyés Ferenc térdét is kezelték a szakemberek” – mondta a tréner.

Rettentően keményen védekezve kezdtek a csapatok, és a veszprémiek középen tartották a nagy lövőket, ám a jobb szélen megfeledkeztek Mariusz Jurasikról, ráadásul lerohanásaikat sem tudták eredményesen zárni. Dejan Perics két hetest hárított, majd ziccereket is fogott, ezért nem tudott elhúzni a Löwen. Putics Barna biztos kézzel lőtte a heteseket, majd Iváncsik Tamás gyors indításból talált be. Marian Cozma befordulása után 8–5 lett az állás a Veszprém javára, és végre támadásban is okosan, fegyelmezetten játszott az MKB.

Nagy kár volt Putics lécre ejtett heteséért, mert ettől lendületbe jöttek a hazaiak. Marko Vujint az első gólja után ápolni kellett, de szerencsére nem volt nagy a baj.

A veszprémiek siettették a támadások befejezését, ezért nem lőttek pontosan, Henning Fritz pedig ismerte repertoárjukat. Eklemovics és Vujin betörése után mégis megmaradt az MKB-előny (10–13).

Szinte drámai taktikai csata folyt a pályán és a két kispad között is, hiszen az edzők tökéletesen feltérképezték egymás együttesét. Mocsai Lajos sorra bevetette cseréit, Jurij Sevcov pedig hol megnyitotta, hol visszazárta csapata védőfalát. Perics bravúrsorozata tartotta a lelket a Veszprémben, ám Fritz is remekül védett. A vendégek kimaradó ziccerei és technikai hibái után egyenlített a Löwen, és Buday is pályára lépett. Az MKB hullámvölgye a szünetig tartott, Vujin lövéséből csak azért nem lett érvényes gól, mert a bírók belefújtak – lejárt az első félidő.

Szerhij Selmenko góljával vette vissza a vezetést a Mannheim (15–14), ám Ilyés és Perics vezérletével új erőre kaptak a magyarok. Eklemovics művészien dirigálta társait (16–18), ám Fritznek pokoli nehéz volt gólt lőni.

Az idő sürgette a németeket, ezért gyorsan próbálták befejezni akcióikat, miközben Vujin hetest hibázott. Csak egy-egy góllal vezetett a fáradni látszó MKB, és nem tudta tartani Christian Schwarzert, Selmenkót és Jurasikot. Pérez két gólja (20–23) között időt kért a Löwen, s még 14 perc volt hátra. Újabb MKB-büntető maradt ki, s éledtek a német remények, pedig a magyar szurkolók azt kiáltották kórusban: „Itthon vagyunk.”

Iváncsik Tamás góljai hűtötték a németek kedélyeit (22–25), de Fritz bravúrjai és Uwe Gensheimer lerohanásos góljai után újra forrósodott a csarnok levegője.

Perics, Perics és újra csak Perics!

Ez volt a veszprémi titok nyitja, meg persze Ilyés, Vujin, Iváncsik Gergő és Eklemovics gólparádéja (24–27). Összesítésben nyolc góllal vezetett a szenzációsan küzdő, szívvel és ésszel kézilabdázó MKB, és már csak öt perc volt hátra.

A veszprémi szurkolók 25–28-nál váltottak, és már ezt kiabálták: „Kupagyőztes, kupagyőztes!”

Talpon volt a magyar kispad, minden játékos együtt élt a játékkal, és készült az ünneplésre.

A németek még becsületből próbálkoztak, de már hit nélkül. A Veszprém sem erőltette a végjátékban a gólszerzést, de ennek már nem volt jelentősége. Egyenlített a Löwen, de ezzel már senki sem törődött (28–28), az utolsó fél perc MKBörömjátékkal telt.

Ölelkeztek, sírtak és nevettek egyszerre a veszprémiek, akiknek első útja szurkolóikhoz vezetett: megköszönték a lankadatlan buzdítást.

A legeredményesebb magyar férfi klubcsapat 1992 után újra KEK-diadalt ünnepelt, és még a német szurkolók is megtapsolták – joggal, mert fantasztikus menetelése végén megérdemelte az MKB Veszprém az elismerést. A trófeát Tor Lian, az EHF elnöke adta át a veszprémieknek.