Élen és életben maradtak

„Bízom benne, hogy igaza lesz Révész Attilának, és a Nyíregyháza tényleg legyőzi az MTK-t – hozzásegítve ezzel a Lokit a negyedik bajnoki aranyhoz –, de egyelőre nem világos, miként kivitelezik a Szpari játékosai a menedzser elképzeléseit és óhaját” – morfondírozott öt perccel a Nyíregyháza Spartacus–MTK összecsapás kezdete előtt Dzsudzsák Balázs, a 2007–2008-as szezont a DVSC-TEVA színeiben kezdő és a holland PSV tagjaként (aranyéremmel) befejező középpályás. Az eindhoveni légiós egyébiránt azzal sem volt ez idő tájt tisztában, hogy „földije”, a szövetségi kapitányi posztot két hete betöltő Erwin Koeman beválogatta-e a május végén a görögök és a horvátok ellen pályára lépő válogatott keretébe vagy sem (már nyilván tudja: igen). A holland elitklub futballistájának kissé kétkedő felvetését a nyitó 25 perc mindamellett cáfolta: a Spartacus határozott, agresszív stílusa, letámadó harcmodora nem igazán tetszett az MTK-nak, amely bár olykor a saját térfelén is elvesztette a labdát, a bakik nyomán sem esett pánikba – alapvetően ennek köszönhette, hogy nem került hátrányba. Cseppet sem lényegtelen szál: a szabolcsi iparkodás némiképp a Dinamo Kijev pénteken Nyíregyházára érkező illetékesének, a nyírségi és az ukrán klub közötti együttműködés lehetőségeit feltérképező korábbi kétszeres olimpiai bronzérmes labdarúgónak, Volodimir Oniscsenkónak is szólt. Ha ugyanis az ukrán rekordbajnok tulajdonosai, Ihor és Hrihorij Szurkisz rábólintanak az üzletre, a tervek szerint a nyáron a Sóstói úti bázison „landoló” öt-hat ukrán futballista számára – legalábbis a matematika, illetve a nem EU-s állampolgárságú labdarúgók egyidejű szerepeltetésének szabályai szerint – néhány helyet alighanem fel kellene szabadítani az öltözőben. Visszatérve Dzsudzsák Balázshoz, a PSV mezeladási toplistáján áprilisra az élre ugró labdarúgó a kezdés előtt úgy kalkulált: ha az MTK „behúzza” a három pontot Nyíregyházán, azzal a lendülettel – tekintettel a még a kék-fehérekre váró REAC és Tatabánya elleni valós, valamint a Sopronnal szembeni virtuális fellépésre – meg is nyeri a Soproni Ligát. Ergo ő legjobb esetben bajnoki ezüsttel gyarapítja idei éremkollekcióját. Mindamellett a Spartacusnak már csak a múlt miatt sem ígérkezett egyszerű feladványnak az MTK két vállra fektetése: a piros-kék história mindössze egy Szpari-sikert jegyez (2–1), azt is az 1981–1982-es bajnokságban. Márpedig a történelem ezúttal hiteles sorvezetőnek bizonyult: az MTK ugyanis nem hagyta, hogy a Szpari kiénekelje szájából a sajtot. Garami József együttese – átvészelve a nyitány nehézségeit – magához ragadta a kezdeményezést, amelyet (kis túlzással) a lefújásig nem is engedett át a hazaiaknak. Révész Attila jóslata nem jött be – ellentétben Dzsudzsák Balázs félelmével. Hogy a kijevi kapcsolatból lesz-e frigy, más kérdés…