Brazília, az Brazília

Az első dolog, ami az ember eszébe jut a férfi röplabda és az olimpia kapcsán, hogy nélkülünk rendezik. Pedig igazán ott lehetnénk: van Bajnokok Ligája-győztes, CEV-kupa-nyertes és a világ minden szegletében mély tiszteletnek örvendő játékosunk is, arról nem is beszélve, hogy a tél elejéig nemzetközi tekintélynek örvendő szövetségi kapitány dolgozott a csapattal, és az északi sarkkörtől a Földközi-tengerig, az Alpoktól az Urálig játszanak magyar röplabdázók. Így sem sikerült. Többek között ifj. Nagy Péter, Mészáros Dömötör, Kántor Sándor és a Fenerbahce élén az idén Török Kupa-aranyérmet nyerő és török bajnoki döntőt vívó Demeter György sem volt elegendő ahhoz, hogy a fiúk kijussanak a játékokra. Persze Kántor hiába volt a minap befejeződött magyar bajnoki finálé egyik legjobbja, már rég nem játszik a válogatottban – mi több, ő lett Demeter utóda. Ezzel ki is lyukadtunk a magyar és a világ röplabdázásának egyik ellentmondására: nincs még egy hely a földkerekségen, ahol a regnáló bajnokcsapat vezére úgy lenne a válogatott mestere, hogy még játszik, azaz abszurd esetben saját magát is beválogathatná.

További kontraszt, hogy amíg néhány sportágimádó is azt mondja, a röplabda jelenleg meccsenkénti néhány száz nézőjével fantomsport itthon, addig a nemzetközi szövetség éppen arról áradozik, hogy Európa-szerte is minden egyes röplabda-esemény ezreket vonz, az idei nemzetközi kupadöntők például rekordokat döntöttek: a két nem összesen hat (négyes) döntője több mint nyolcvanezer nézőt ültetett a lelátókra, a tévéközvetítésekről nem is szólva.

Ehhez jön még, hogy kijutni a játékokra legalább olyan nehéz, mint megnyerni a tornát a házigazda Kína és a Világkupa dobogósai által meghagyott nyolc hely megszerzésére van előselejtező, selejtező és pótselejtező is. Mi a legelső akadályban elbotlottunk tavaly, de annak mezőnye is olyan erős volt, hogy végső soron nem szólhatunk egy szót sem: a mi szombathelyi előselejtező-csoportunkból elsőként továbbjutó vb-ezüstérmes (!) Lengyelország és a végül – más eredmények révén – másodikként szintén továbblépő Finnország elvérzett a néhány hónappal később megrendezett selejtezőben. Ráadásul a küzdelmeknek mások számára még nincs is végük, hiszen május közepén és végén rendezik meg az interkontinentális kvalifikációs tornákat.

Ezzel szemben a címvédő, ráadásul világbajnok Brazília már nyugodtan készülődve figyeli a többiek hadakozását, azaz bízvást kijelenthető, hogy az aranysárga-zöld garnitúra az idei játékok legnagyobb esélyese. Amúgy sem sokat változtak az erőviszonyok Athén óta – amit nagyjából tükröz az aktuális világranglista is. Az akkori ezüstérmes Olaszország és bronzérmes Oroszország továbbra is nagyhatalom. Ebben nem kis szerepe van annak, hogy a vízilabdához hasonlatosan a világ legjobbjainak gyűjtőhelye az olasz liga (magyar légiós is van ott szép számmal), és az orosz bajnokságba is rengeteg pénz áramlik: arra is van tőke, hogy csak néhány légiós – például Mészáros Dömötör – játsszon az egyes csapatokban, amelyek otthon tudják tartani a hazai kiválóságokat. Jelzi a két nemzet erejét, hogy a Bajnokok Ligája döntőjét a Kazany nyerte meg a Piacenza ellen (a Treviso negyedik lett), míg a CEV-kupában a Roma, a Challenge-kupában meg a Modena lett a győztes – utóbbi a Jekatyerinburg előtt. Más kérdés, hogy az olaszok egyelőre nem szereztek olimpiai kvótát, ám május végén pótolhatják a mulasztást. Bulgária és az Egyesült Államok említendő még meg – ebben a sorrendben végeztek a tavalyi Vk-n Brazília és Oroszország mögött.

A játékokon két hatos csoportban kezdenek a csapatok, a körmérkőzések után az első négy-négy helyezett jut tovább, és innetől kezdve egyenes kieséses rendszer lesz érvényben végig.

A strandon abból a szempontból bonyolultabb a helyzet, hogy nem 12, hanem 24 csapat, pontosabban páros indul. Honfitárs nem lesz köztük, nemzetközi szinten jegyzett magyar strandröplabdaduó ugyanis nincs. A hatszor négycsapatos csoportokból némi csavarral – a vigaszágak beiktatásával – a legjobb 16 lép tovább, és innentől ki-ki mecscsekkel haladnak végig.

A homokon űzött válfaj is népszerű. Kína például 12 ezres arénát húzott fel – 17 ezer tonna homokot igényelve Hainan szigetéről – Peking közepén a strandröplabda számára, de ezen kívül is felépítettek még egy sor nézőtér nélküli pályát a kezdeti meccsdömpinghez alkalmazkodva. A stadionból az olimpia után minicsoda lesz, hiszen a szervezők megtartják a homokmennyiséget, csak éppen leraknak a közepébe egy úszómedencét, strandot létesítve az egykor ott álló ipari park helyén.

A látványosság amúgy is a strandröplabda egyik alapeleme. Az olimpia egyéb helyszíneihez képest itt minden vidám – ha nagy a hőség, még meg is locsolják a nézőket –, a legjobbak azonban ugyanazok: brazil páros a címvédő és brazil páros a világranglista-első is, ráadásul nem ugyanaz a duó! Előttük az Egyesült Államok duplázott a homokban, és nehéz elképzelni, hogy harmadik ország is felkerüljön olimpiai bajnokok listájára férfi strandröplabdában.