Az ötödik meccs dönt

Meglepően foghíjas volt a paksi lelátó ahhoz képest, hogy az elmúlt évtized két legeredményesebb magyar csapata vívott élet-halál harcot a legjobb négy közé kerülésért. A vendég, a 2–1-es hátrányban kapaszkodó Albacomp 1998 és 2000 között háromszor volt bajnok, az Atom 2002-ben, 2005-ben és 2006-ban diadalmaskodott, de most legfeljebb egyikük lehet érmes.

A Paks kezdett jobban, de aztán az ellenállhatatlan Simon Balázs, az idehaza játszó talán legjobb magyar kosaras vezérletével fordított a vendég. A válogatott irányítója az első negyed végén dobott egy olyan kosarat, amilyet csak az NBAben látni: ketten is lógtak a nyakán, sőt, személyi hibát is elkövettek ellene, de ő szinte megállt a levegőben, s fél kézzel, ballal a gyűrűbe ívelte a labdát, majd a megítélt büntetőt is lazán értékesítette. Az amerikai Chad McClendon termelékenysége sem hagyott kívánnivalót, s mivel a montenegrói-izraeli Velibor Radovics is belelendült, senkit sem lepett meg, hogy 24–34-nél Sabáli Balázs, a vendéglátó edzője időt kért.

Valahogy hiányzott a tűz a paksiak játékából, sok volt az eladott labda (Gulyás Róbert…), s a hazaiak frusztrációja olykor túlzott keménységben csapódott le. A tarthatatlan Simont kétszer is gyilkos „elefántpuszival” küldték padlóra, a második után – nem csoda – egy kicsit „ki is akadt” a fehérvári – pontosabban kaposvári – varázsló, de aztán lecsillapodtak az indulatok.

Gulyás és Mészáros Zalán, a két veterán megpróbálta felhozni a kupavédőt, de Cory Bradford egy-egy triplája mindig a legjobbkor – mármint a látogatóknak legjobbkor – állította vissza a tizenkét pontos vendégelőnyt.

Simon fáradni látszott, Peresztegi Nagy Ákos le is cserélte kulcsemberét, végül nyolcpontos Albacomp-előnnyel ért véget a harmadik negyed.

A negyediket már megint a pályán – és egy látványos pincérdobással - kezdte az elnyűhetetlen Simon, s McClendon sikeres triplája nyomán (51–64) indiántáncot lejtett a fehérvári kispad. Ekkor jegyezte meg rezignáltan Juhász Sándor, a paksiak ügyvezetője: „Ha reggelig játszunk, akkor sem nyerünk…”

Amikor a 36. perc legelején Gulyás egy otromba támadófaulttal kipontozódott, az utolsó esély is elszállt a hazai fordításra. Az amerikai Cory Bradford úgy értékesítette a triplákat, mint más a ziccert – összesen hetet –, s a végén már a gyerekeket is beküldte a karrierje talán legfontosabb diadalát ünneplő Peresztegi mester. Ki hitte volna, hogy vasárnap visszamennek Székesfehérvárra?! Pedig visszamennek, de onnan már nincs tovább…