Négy forduló kellett ahhoz, hogy Kovács Zoltán, az Újpest csapatkapitánya teljes meccsnyi időt töltsön a pályán. A támadó a Tatabánya ellen huszonkilenc, a REAC-cal szemben harminc, míg a Fehérvár újpesti vendégjátéka alkalmával harminckét percet játszott. Különösen az utóbbi bajnokin tűnt úgy, hogy a 35 éves támadónak több lehetőséget kellene kapnia, hiszen beállása után lendületesebb lett a csapat játéka, és az együttes meg is nyerte a meccset.
Hogyan viseli, hogy a kispadról kénytelen nézni az Újpestet?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól érzem magam a cserepadunk amúgy kényelmes székein ülve – mondta a csatár. – Mindennap úgy készülök, hogy helyem lesz a kezdők között, mégsem vagyok megsértődve. Hajtok, hogy minden alkalommal ott legyek a pályán. Csak amiatt van hiányérzetem, hogy nem lőttem gólt, de nagyon kevés használható labdát kaptam eddig.
Az első három helyen álló csapatnak ugyanannyi pontja van. Lehet, hogy a végén a gólkülönbség dönt a bajnoki címről, és ebben az összevetésben az Újpest a leggyengébb.
Csak azt tudom mondani, amit az öltözőben is: nem kell számolgatni. Nem szabad négy meccsre kalkulálni, csakis a következő a fontos. Mindegyiket meg kell nyerni, aztán majd meglátjuk, mire lesz elég.
A következő fordulókban is a kispadról szurkol majd?
Ez összetett kérdés, hiszen sok harmincöt éves játékos ennyiért is hálás lenne a sorsnak. Én viszont győztes típus vagyok, mert tudom, hogy sokat tehetek a csapatért, a sikerért. A Szusza Ferenc Stadionban felszerelt ProZone-rendszer felmérése is azt mutatja, még mindig azok között vagyok, akik többet futnak az átlagnál. Szentes Lázár vezetőedzőnk is úgy látja, hasznára vagyok a csapatnak, nélkülem az Újpest nem tudja elérni a céljait. Ettől persze még nem vagyok elégedett, mert ha mondjuk nem is rúgok gólt, sokat teszek hozzá az együttes játékához.
Hosszú távra tervez?
Magától értetődik. Azt azonban tudomásul kell vennem, hogy Magyarországon a harminc év feletti futballisták már céltáblává válnak.
Jövő nyárig van szerződése Újpesten. Kitölti?
Ha rajtam múlik, igen.
Ha bajnok lenne az Újpest, a csúcson hagyhatná abba.
Nem szeretem ezt a mondást. Ha az ember a csúcson van, miért kellene abbahagynia? Ha minden jól megy, folytatni kell.
Van még egyáltalán esély a bajnoki címre?
Ha jól futballozunk, mondjuk úgy, ahogyan a Fehérvár ellen az utolsó harminc percben, akkor befuthatunk.
Vagyis úgy kell játszaniuk, mint amikor legutóbb ön is a pályán volt.
Benne voltam én is, de az a csapat érdeme volt. Azt a harminc percet az Újpest hozta össze, nem egy-egy futballista. Az a mentalitás és az a hozzáállás vezethet sikerre.
Legutóbb tíz éve volt bajnok az Újpest. Akkor ön fél aranyérmet nyert, hiszen csak az ősszel szerepelt a csapatban külföldre igazolása miatt. Az igazi tehát a mostani lehetne. Ez is motiválja?
Az évtizede nyert arany ugyanolyan értékes, mint ha a teljes szezont itt játszottam volna végig, az nekem egész érem. A szurkolók szeretete és a győzelmi kényszer motivál, és nem utolsósorban az, hogy még harmincöt évesen sem érzem magam öregnek, ráadásul szeretek játszani, futballozni.