Évente kell egy csapat
Még egészen friss a hír, hogy Mathieu Flaminit, az Arsenal óriási munkabírású, egyszersmind egyik leghasznosabb középpályását szerződtette a Milan. A mozdulataival a legendás Johan Cruyffot idéző, ragyogó képességű Alekszandr Hlebre az Inter vetette ki a hálóját, az újabb bajnoki cím küszöbén álló olasz sztárcsapat nem is titkolja, hogy jelentősen megemelné a fehérorosz futballista amúgy sem csekély, 50 ezer fontos heti fizetését. Jens Lehmann kapus már biztosan távozik az „ágyúsoktól”, a csapat eszének tartott Cesc Fabregas jövője sem tiszta még, a sérülékenység világbajnokáról, Tomás Rosickyről sem állíthatjuk biztosan, hogy Londonban marad, és ott van még a támadások szűrésével „foglalkozó” Gilberto Silva, aki kijelentette: nem hajlandó még egy idényt lehúzni töltelékemberként (egyébként Keith Edelman ügyvezető igazgató pedig a minap bejelentette, hogy nyolc év után távozik posztjáról).
Vagyis azok a labdarúgók „lógnak a levegőben” az Arsenalnál, akik fazont szabtak a csapat játékának, illetve akik stabilitást adtak a napjaink futballjában különösen fontos középpályán.
S ezen a ponton máris kezdhetünk nosztalgiázni. A 2000-es évek első felében többek között Thierry Henry, Robert Pires, Dennis Bergkamp, Fredrik Ljungberg, Patrick Vieira és Sylvain Wiltord ejtette ámulatba a sportág kedvelőit Arsenal-mezben, ráadásul a látványos futball eredménnyel is járt: bajnoki cím 2002-ben és 2004-ben, FA-kupaelsőség 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben, angol Szuperkupadiadal 2002-ben és 2004-ben. Hogy Wenger kikkel pótolja majd a távozókat (merthogy Flaminin kívül lesz még néhány), s hogy egyáltalán kiknek lesz vonzó az Arsenalhoz szerződni, egyelőre nem tudni, a hírek szerint mindenesetre Gennaro Gattuso, a Milan örökmozgója már célkeresztben van. Ő azonban nem futballvirtuóz.
Egy szó, mint száz: a Liverpool elleni trilógia (BL-negyeddöntő oda-vissza, közte egy bajnoki) és az azt követő, Manchester United elleni Premier League-csata alkotta időszakot élete legnehezebb másfél hetének minősítő Arsene Wengerre a nyáron újabb, talán minden eddiginél nagyobb kihívás vár, hiszen a következő idényre is ütőképes csapatot kell formálnia. Nem lesz egyszerű, de ha valaki, akkor ő igazán ért ehhez, mert ne feledjük, egy éve – elsősorban Henry távozása miatt – temették az Arsenalt, mégis sokáig versenyben volt a bajnoki aranyért, és a címvédő Milant is kiejtve eljutott a BL-negyeddöntőig.
Trófeát azonban egyet sem nyert a gárda – már három éve.
