Kevés kell a boldogsághoz
Urbányi Istvánnak az kellett a népszerűséghez, hogy elküldjék őt az Újpest kispadjáról. A padról két hete felállított szakember felült a Szusza Ferenc Stadion lelátójára, és – kapaszkodjanak meg – a szurkolók, akik addig nem győzték pocskondiázni, szeretettel fogadták. Amikor leült a kispad mögé, többen is odamentek hozzá, és beszélgettek vele, mintha jó barátjuk lenne. A régi szakember azt láthatta, hogy utódja, Szentes Lázár öltönyben és nyakkendőben áll a pályán, és vezényli a bemelegítést – ez eddig nem a vezetőedző dolga volt. Ám Újpesten sok mindennek meg kellett változnia, hiszen öt fordulóval a szezon vége előtt új életet kezdtek a lila-fehérek. Szentes Lázárt többek között azért is szerződtették, hogy a gárda ne „csak” megnyerje a meccseket, hanem szépen is futballozzon.
Az új szakember a meccs előtt azt mondta, saját képére akarja formálni csapatát, vagyis sejthettük, hogy fegyelmezett, akaratos együttes lesz a lila-fehér, ami vissza is köszönt a pályán, és még valami volt némileg meglepő: a sokszor kegyetlenül gyorsan és keményen ítélkező Újpest-tábor az első pillanatban bizalmába fogadta az új szakembert, és régen tapasztalt hangulatot teremtett a Megyeri úton.
Igazi futballmeccs volt ez, amelyen két felpaprikázott csapat ádáz küzdelmet vívott a három pontért. A lila-fehérek új mestere olyan csapatot rakott össze erre a találkozóra, amilyet régóta követelt már a hazai publikum. Két éve nem fordult az elő, hogy az Újpestet a mérkőzés végén felállva tapsolja a szurkolósereg, amely ezúttal az 1–0-s győzelemnél is tombolva ünnepelt. Érdekes, nem is olyan régen például a Nyíregyháza hasonló különbségű legyőzésénél ezrek fütyültek a sikernél, és tüntettek. Vagyis Újpesten elkezdődött az új élet, és kialakulóban van a csapat, amely szórakoztatóan futballozik, ráadásul nyerni is tud. A mérkőzés méltatásánál igazságtalanság lenne megfeledkezni a Fehérvárról, amely ugyancsak jól futballozott ezen a meccsen, és sokat tett azért, hogy ez a kilencven perc jó reklámja legyen a futballnak. A lefújáskor pedig mindenki láthatta, ahogy Urbányi István felállt, és megtapsolta volt csapatát. Ez a játék és ez az eredmény nyilván neki is tetszett. Szimbolikus volt, ahogy az új vezetőedző debütálása után az oldalvonalnál az Angliából visszatérő és győztes gólt szerző Sándor György tenyerébe csapott. Ez is mutatta, hogy a lilafehéreknek ez a mérkőzés több volt mint szimpla bajnoki siker.
