Figyelembe véve a játékosállományt, Erwin Koeman a holland élcsapa toknál (PSV, Ajax, Feyenoord) alkalmazott 4–3–3-as variációtól vélhetően eltérő felállást választ a magyar nemzeti együttesnél. A legvalószínűbbnek, egyben a legkézenfekvőbbnek (személyi változtatásokkal) az előd Várhidi Péter által favorizált 4–2–3–1-es szisztéma tűnik, ám a 2010-es vb-kvalifikációt ez még nem hozza közelebb… Alapesetben az A-és a B-együttes összeállításakor a legfontosabb szempont az adott játékos leterheltsége lenne, az, hogy az érintett pályára lép-e klubcsapatában. Tekintettel arra, hogy a kapitány az Eredivisie-t testközelből ismeri, vélelmezhető, hogy a holland együttesükben fix embernek számító labdarúgóknak bizalmat szavaz (legalább a bő keret kijelölésekor), és az életkor vagy a válogatottban korábban elkövetett „bűn” sem lesz kizáró ok a behívók kiküldésekor.
Erwin Koemannak mindamellett így sem lesz könnyű dolga: a salzburgi Bodnár László a közelmúltban épült fel elhúzódó sérüléséből, a bal oldalon szélső hátvédként a kerkradei Bodor Boldizsár mögött leginkább a legutóbb a DVSC-ben bekkelő Halmosi Péter jöhet szóba. A legneuralgikusabb pontja az együttesnek alighanem így is a csatárposzt.
