Túl nagy úr a pénz

Hogy ne menjünk messzire az időben, a spanyol bajnokság legutóbbi fordulójának egyik központi kérdése – természetesen a Real Madrid esetleges bajnoki címvédésének árnyékában – a Levante játékosainak sztrájkja volt. A tervezett munkabeszüntetés oka: a valenciai klub az elmúlt hónapokban 18 millió euró (4.6 milliárd forint) tartozást halmozott fel a keret tagjaival szemben, egymaga ráadásul nem is tudott biztosítékot adni e tekintélyes összeg kifizetésére. S bár a városi önkormányzat közbenjárására az együttes végül pályára lépett a Recreativo ellen, a vezetőség és a tulajdonosok továbbra sem kényelmesedhetnek el, a település ugyanis csak kezesként állt a klub mögé, a felvett kölcsön (8 millió euró) törlesztőrészleteit maguknak kell kigazdálkodni.

Több kulcsember helye is veszélybe került

Nem lenne meglepő, ha a Soproni Ligában edződött szurkolók számára csillagászatinak tűnnének e számok – elvégre mekkora költségvetéssel számolhat az, aki az idény végén ötmilliárddal tartozik? –, ám az igazán nagyok között még ez is csak aprópénz. A befektetőinek és kiegyensúlyozott üzletpolitikájának köszönhetően általában stabilan működő Premier League-csapatok egyik reprezentánsa, a Liverpool például 381.5 millió font (122.5 milliárd forint) adóssággal kénytelen szembenézni, az összeg ráadásul nem a játékosokat, hanem a halasztást nem tűrő pénzintézeteket illeti.

A „vörösöknek” viszont nem csak emiatt kell sürgősen megoldást találniuk a kulcsjátékosok eladásával fenyegető helyzetre, a házon belül és kívül egyaránt megmutatkozó érdekellentétek és sorozatos viták ugyanis hamarosan oda vezetnek, hogy a lelátón, majd a futballisták között is fellángolnak az indulatok. A szurkolók képviselői az elmúlt hetekben már számos fórumon hangot adtak nemtetszésüknek, de feltehetően Steven Gerrardék sem veszik majd jó néven, ha a menedzsment átgondolatlan döntései miatt Fernando Torres vagy Ryan Babel búcsút int az Anfield Roadnak.

A közönség persze legkevésbé sem a kedvencek, sokkal inkább az adósságért felelős társtulajdonosok, Tom Hicks és George Gillett távozását várja. A két amerikai 2007 februárjában vette meg a klubot, amelyért korábban a thai üzletember Thaksin Shinawatra, az amerikai milliárdos Robert Kraft, valamint a Dubai International Capital (DIC) is versenybe szállt. Utóbbi közel járt a megegyezéshez, de a többségi részvénytulajdonos (51.6 százalék) David Moores hiába üdvözölte az Arab Emírségek miniszterelnöke, Mohamed bin Rasid el-Maktum sejk fémjelezte DIC ajánlatát, az időközben színre lépő Gillett habozásra késztette a többi részvénytulajdonost. A hónapokig tartó tárgyalássorozat után a dubai befektetőcsoport azonban nem kívánta összemérni magát egy hirtelen felbukkanó vetélytárssal, egy időre visszavonulót fújt.

A Mohamed sejk által ígért 450 millió helyett a klubnak így végül be kellett érnie Gillett és üzlettársa, Tom Hicks 433.9 millió fontos ajánlatával, amelynek ráadásul csak mintegy fele (218.9 millió) illette a részvényeseket, a fennmaradó rész (215 millió font) a „vörösök” Stanley Parkba tervezett új otthonának felépítését szolgálta. Igaz, jelen állás szerint az átadás időpontjára, sőt a stadion befogadóképességére sem érdemes nagy tétben fogadni; a gyakran frissülő hírek legutóbbi változata szerint 2011-ben 71 ezres létesítmény fogadja majd a rajongókat.

Havi 11 milliárd forint a kölcsönök kamata

A tőkeerősnek tűnő amerikai befektetők érkezése, valamint a nagyívű beruházás anyagi fedezetének biztosítása kezdetben – érthető módon – bizakodásra adott okot a közép-angliai városban. Hicks és Gillett hamarosan törlesztette a korábban felhalmozott 44.8 millió fontos tartozást, és három kiemelkedő képességű játékos, Torres, Babel és Joszi Benajun szerződtetésével a keretet is jelentősen megerősítette. Ehhez azonban a két üzletember Európában szokatlannak tűnő konstrukciót választott: felvett 31.5 millió font bankkölcsönt, amit a folyó ügyletek finanszírozása kapcsán januárban további 350 millióval megfejelt – elképzelni is nehéz, de a Liverpool a másfél éves futamidő alatt havi kilenc százalék, mintegy 11 milliárd forint kamatot fizet...

Az arab befektetők megint beindultak

Rafa Benítez fiainak pályán elért sikerei, többek között a BLelődöntős, esetleg a döntős szereplése eredményeként a televíziós jogdíjakból, jegyeladásból, szponzorációs és más kereskedelmi szerződésekből származó bevételek nagyban hozzájárulhatnak a pénzügyi nehézségek áthidalásához – a Deloitte kimutatásai szerint a Liverpool az előző szezonban a nyolcadik legnagyobb bevételt (133.9 millió font) produkáló klub volt Európában–, ám a teljes összeg előteremtéséhez még ennél is több kell. Ennek fényében nem meglepő, hogy Gillett eladásra kínálja részesedésének 98 (a Liverpool teljes tulajdonának 49) százalékát, amelyre a ma már inkább vetély-, mint üzlettárs Hicksnek elővásárlási joga van. Ugyanakkor kecsegtető ajánlatot mégsem ő, hanem az ismét színre lépő DIC tett, amely 200 millió fontot kínál a részvényekért.

A két amerikai megállapodása értelmében Hicks május 27ig hívhatja le az opciót, kérdéses viszont, hogy a hosszú távra tervező texasi milliárdos számára nem kedvezőbb-e, ha az elkötelezett dubai befektetők tulajdonrészt vásárolnak a Poolban, és kisegítik a klubot szorult anyagi helyzetéből. Bár Mohamed sejk továbbra is a teljes részvénycsomag megvásárlását tűzte ki célul, a kisebbségi tulajdonlásra sem mondana nemet.

„Készek vagyunk megvásárolni a negyvenkilenc százalékos részesedést is. Jelen körülmények között ez az egyezség kínálja a legjobb megoldást, és ez szolgálná leginkább a klub és a szurkolók érdekeit is” – fogalmazott a DIC-et képviselő Amanda Staveley.

Ha korábban nem is, hat nappal a május 21-i BL-döntő után kiderül, hogy arab, amerikai vagy arab-amerikai érdekek hoznak-e érdemi változást a Liverpool életében.

Az ugyanakkor már most is biztos, hogy a futball csak másodlagos.