„Nagy lehetőséget szalasztottunk el!”

Milyen feladattal küldte pályára csapatát? Milyen feladattal küldte pályára csapatát?

A találkozó előtt eljátszottam a gondolattal: mit tennék, ha én ülnék a Zvenyigorod kispadján? A válaszom pedig az volt, amit ellenfelünk tett. Hatosfalas zárt védekezés, a győriek lerohanásának megakadályozása. Nagyjából ez is történt.

Miért nem tudtak megfelelően alkalmazkodni ehhez?

Mert nem tudtuk áttörni az oroszok magas, keményen és erőszakosan küzdő védőfalát, mert nem sikerült gyors lerohanásokat alkalmaznunk, mert összjátékunkba ezúttal nagyon sok hiba csúszott, tizenkét eladott labdánk volt. Túl rövid volt az időszak, amikor fordítani tudtunk, és bár Pálinger csodálatosan védett, többnyire egyedül éltette a reményeinket, mivel védekezésben nem tudtuk megismételni azt, amit az első mérkőzésen nyújtottunk.

Görbicz csapatba állítása nem volt kockázatos?

Nem! Anita azt tette, amit mindenki várt tőle. Rengeteget dolgozott annak érdekében, hogy mielőbb visszatérhessen. Eredeti tervem az volt, hogy a Csehovban alkalmazott felállásban kezdünk azzal a taktikával, mint az első meccsen. Amikor ellenfelünk növelte előnyét, úgy gondoltam, pályára küldésével többre leszünk képesek. Anita többet is tett, mint amit vártunk tőle, de ez sem segített.

Hogyan tovább?

Hétfőre virradóra volt időm újra meg újra visszapörgetni a vasárnapi mérkőzés képzeletbeli filmjét. Arra a következtetésre jutottam, hogy óriási lehetőséget szalasztottunk el, amelyre még nagypapakoromban is emlékezni fogok. Most a bajnoki cím visszaszerzése kerül előtérbe, hogy a BL következő sorozatában legyen lehetőségünk az ideinél is eredményesebb szereplésre.