Pars még sosem kezdett ilyen jól
Kiugróan jó eredménnyel kezdte a szabadtéri idényt Pars Krisztián. A Dobó SE kalapácsvetője Veszprémben 81.29 méterig repítette a szert, rajta kívül idén még 80 méter fölé sem került senki sem. Pedig a körülmények egyáltalán nem voltak ideálisak. A szombathelyi atléta az olimpiai eskütételt követően sietett Veszprémbe, ahol megérkezése után egy órával kezdődött volna a verseny. Pars 77 méter körüli dobásokkal melegített, ám mire kezdtek volna, a vihar is megérkezett. Szakadt az eső, ezért szünetet rendeltek el, s negyven percet csúszott a program. Újabb melegítés után az első dobása átlagos volt, másodszorra azonban messzire röpítette a kalapácsot. Mivel a viadalon táblákat használtak, s az egyes kísérleteket csak a befejezés után mérték le, Krisztián végig azt hitte, hogy nyolcvan méter körül teljesített.
„Az edzések alapján arra számítottam, hogy elérem a nyolcvan métert, de én is meglepődtem, amikor megtudtam, mekkorát dobtam – magyarázta Pars. – A nagy eredmény annak köszönhető, hogy vállműtétem óta megfelelően végre tudom hajtani a mozgást, javult és stabilizálódott a technikám. Úgy tűnik, az elvégzett kemény munka kezd beérni, az operáció miatti kis lemaradást sikerült behoznom.”
Pars nemcsak jó eredményével lehet elégedett, sorozata is biztató volt. Még egy dobása volt 80 méter felett (80.30), két kísérletével pedig 79 métert ért el.
„Sorozatom azt mutatja, hogy a nyolcvanegy méteres dobás nem volt véletlen, s hogy versenyen is hozni tudom magam. Mert más edzésen, nyugodt körülmények között végrehajtani az ideális technikát, mint éles helyzetben, amikor izgul az ember. Jó lenne, ha májusban-júniusban ezen a szinten tudnék versenyezni, mert erre már sikeres olimpiai szereplést is lehet alapozni.”
Az athéni olimpián ötödik Pars még sohasem kezdte ilyen jól az évet, kora tavasszal eddigi legjobbja 79.50 méter volt. Ezt négy évvel ezelőtt teljesítette.
„Az eredményemben biztosan benne van, hogy az idei különleges év, az olimpia miatt egészen más lelkiállapotban készül az ember. Megnyugtat, hogy ekkorát dobtam. Érzem, jó úton haladok, s igazolja számomra, hogy elérhető a kitűzött célom. Úgy gondolom, ha így folytatom, az olimpián képes leszek nyolcvanegy és fél, nyolcvankét méterre, s akkor edzőmnek, Németh Pali bácsinak hazahozhatok egy érmet. Az is igaz persze, hogy az ellenfelekről egyelőre nincs hír, nem tudni, ki mire lesz képes.”
Azt, hogy a magyar kalapácsvető mikor találkozik először riválisaival, maga sem tudja, csak abban biztos, hogy a május végi hallei viadalon részt vesz.
„Ilyenkor, év elején még minden bizonytalan, egy héttel, tíz nappal a viadalok előtt tudjuk meg, hogy megrendezik-e az adott versenyen a kalapácsvetést. Ha a szervezők nem tudnak elég erős mezőnyt összehozni, inkább törlik a műsorból, így most én sem tudom, legközelebb mikor indulok. Nem biztos, hogy elutazom a május eleji oszakai gálára sem, valószínűleg nem vállalom a hosszú és fáradságos repülőutat.”
