Indul a manchesteri busz
Sir Alex Fergusonnak nem csupán magához a labdarúgáshoz van kitűnő érzéke, hanem ahhoz is, hogy észrevegye, mikor jár le egy-egy futballista mandátuma a Manchester Unitednél. Paul Ince, Mark Hughes és Andrej Kancselszkisz egyaránt ikonnak számított a kilencvenes évek elején, a skót mester mégsem ragaszkodott maradásukhoz a trófea nélküli 1994–1995-ös bajnokság után, mert érezte, vérfrissítésre van szükség – igaza lett, az azt követő két évad ugyanis az MU bajnoki címével zárult, hála többek között David Beckhamnek, Ryan Giggsnek vagy éppen Paul Scholesnak.
Aranykovácsok ide vagy oda, az idő senkivel sem tesz kivételt, így a 34 esztendős Giggsszel és a nála egy évvel fiatalabb Scholesszal sem. A jelek szerint ők lesznek a következő lemaradók Ferguson buszáról, kiegészülve a 33 esztendős Gary Neville-lel, a súlyos vádlisérüléséből felépülő, a Roma elleni BL-negyeddöntő manchesteri visszavágóján néhány perc játéklehetőséget kapó védőlegendával (legalábbis Manchesterben így tekintenek rá…); a középpálya új iparos trióját Michael Carrick, Anderson és Owen Hargreaves alkothatja az elkövetkező években – aligha a véletlen műve, hogy e három futballista az elmúlt két esztendőben érkezett az MU-hoz.
Különösen a középpályásként, illetve Giggshez hasonlóan klasszikus szélsőként is bevethető Andersontól vár sokat a szakvezetőség, és akiről Ferguson azt mondja, hogy gyorsabb és agresszívabb, mint Scholes, gyaníthatóan be is váltja a hozzá fűzött reményeket. A 20. születésnapját éppen vasárnap, az Arsenal felett aratott diadal napján ünneplő brazil süvölvény egyre több lehetőséget kap a szakembertől, és bár egyelőre nem kifejezetten gólveszélyes, a két tizenhatos között elvégzett munkájával, dinamikus futballjával, jó meglátásaival már most Ferguson kedvencévé vált – több mint jelzésértékű, hogy például a Liverpool legyőzése (3–0) alkalmával párharcainak 87 százalékát megnyerte a harcmezőn!
Carrick, valamint az Arsenal bajnoki reményeit szédületes szabadrúgással szertefoszlató Hargreaves feladata nem túl látványos, ám nélkülözhetetlen, nekik gyakorlatilag fel kell túrniuk a középpályát olyan jellegű munkát végezve, mint annak idején Roy Keane. Persze ez nem csupán rombolást jelent, hanem építkezést is, elvégre mindig is középpályássorában rejlett a Manchester United igazi ereje.
Erre ad magyarázatot Ferguson futballpolitikája is. Gyilkos ösztönnel megáldott, gólérzékeny csatárokat jó pénzért bármikor lehet vásárolni, az őket támogató középpályát viszont össze is kell rakni. Avagy a gólokért felelős Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney és Carlos Tévez ragyogó képességeit szem előtt tartva is ki merjük jelenteni: a Manchester United legnagyobb géniusza nem a pályán szaladgál.
